Hűha, ez méltatlanul sekélyesre sikerült! A világban így sok a zaj, a félremagyarázás, az elértés, az elutasítás. Minek ezt még "habosítani"? Remélhetőleg mindenki el tudja dönteni, hogyan bánjon egy olyan másik személlyel, aki az életének releváns része volt, úgy hogy az élhető együttműködés legyen és másokat is figyelembe vegyen, értékén megtartson. Megúszni a fájdalmat? Ez komoly? Ha nem lenne ilyen keserédes a téma, írnám jót nevettem... "Ami fontos, és aminek maradandó hatása van rád - a mély érzelmek, súlyos élmények, megrázkódtatás, heves boldogság; megpróbáltatás és vihar, ami a társadalmat vagy a te saját világodat sújtja -, olyan mélyen beléd ivódhat, hogy lenyomatot hagy a génekben, melyek aztán nemzedékeken át adják tovább, így formálva a még meg nem születetteket is. Ez a törvény. A szenvedélyt, emlékeket, élményt és megrázkódtatást életről életre örökítik, s ebben az értelemben némelyikünk létezik a halála után, sőt akkor is, ha őt magát már teljesen elfeledték. A múlt ezért minduntalan bennünk él. A múlt az a láthatatlan, titokzatos kontinens, amelyet álom és ébrenlét határán érzékelsz néha. Kontinens hegyekkel és óceánokkal, melyeknek állandó hatása van lelked időjárására, fényei és árnyékai váltakozására." / Jón Kalman Stefánsson
Az én exem ezt csinálta szinte az összes exével, régi szeretőivel tartotta a kapcsolatot, mellettem is, összeveszéskor is, hiába kértem, hogy fejezze ezt be, mert rá fog menni a kapcsolatunk. Mert aki a múltban ragad, az sem a jelent, sem a jövőt nem fogja tudni megélni, és persze nagyon zavart is engem. Hát hiába volt minden. Ezért lett végül az exem... Aki szerint nyilván én vagyok a hibás, a hisztérika... Hát legyen, boldogítson mást az exeivel karöltve 😂
Szerettem az exemet és pont. Elsirattam pont. Ennyi volt. Nem sírom vissza, nem vágyom vissza, nem idézek fel közös dolgokat. Ami volt elmúlt. A mában élek, mert itt akarok élni, itt és most.
Szerintem egy válás után, ahol közös gyermek van, ott nagyon fontos a gyerek érdekében egy jó és bizalmas kapcsolatot tartani a volt házastárssal. És ha azt az új partner nem akarja elfogadni, ott nagy baj van! Persze megértem , nem minden variációra lehet kitérni egy témán belül, ezért is érdekesek a hozzászólások. Köszönjük az értékes gondolatokat Feri Atya!
Szerény véleményem szerint ami valaha is jelentett valamit az 5, 10 , 15 év múlva is megérinti az embert. Ahogy azt Kovács Kati énekelte a : Találkozás egy régi szerelemmel c . dalban.
Én soha nem szégyelltem, hogy szerettem az 'exemet' és nagyon boldog vagyok, h barátként redukálva a kapcsolatunkat, további 16 évig neveltük a két lányunkat. Bár jó katolikus tanácsadóhoz igazodva, lehet, le kellett volna zárnom végleg, mert fájt. .Ezáltal kihúzni a szőnyeget két olyan ember talpa alól, aki nem kérte, hogy megszülessen,/csupán a Gyerekeim, érted?, ennyi!/ és az új kapcsolatomban vendéglős vacsorákkal villogni abból a pénzből, amit a gyerekek támogatására küldtem, DE boldogan/?/ mert én aztán igen, én aztán lezártam a múltam! Nagyon JÓ és tanulságos válasz, MINDENKÉPP!!! Főleg olyan katolikus papok számára mérvadó, akik nemrég szakítottak a barátnőjükkel, és most az új kapcsolatukban visszaköszön eme métely.
Hűha, ez méltatlanul sekélyesre sikerült! A világban így sok a zaj, a félremagyarázás, az elértés, az elutasítás. Minek ezt még "habosítani"? Remélhetőleg mindenki el tudja dönteni, hogyan bánjon egy olyan másik személlyel, aki az életének releváns része volt, úgy hogy az élhető együttműködés legyen és másokat is figyelembe vegyen, értékén megtartson. Megúszni a fájdalmat? Ez komoly? Ha nem lenne ilyen keserédes a téma, írnám jót nevettem...
"Ami fontos, és aminek maradandó hatása van rád - a mély érzelmek, súlyos élmények, megrázkódtatás, heves boldogság; megpróbáltatás és vihar, ami a társadalmat vagy a te saját világodat sújtja -, olyan mélyen beléd ivódhat, hogy lenyomatot hagy a génekben, melyek aztán nemzedékeken át adják tovább, így formálva a még meg nem születetteket is. Ez a törvény. A szenvedélyt, emlékeket, élményt és megrázkódtatást életről életre örökítik, s ebben az értelemben némelyikünk létezik a halála után, sőt akkor is, ha őt magát már teljesen elfeledték. A múlt ezért minduntalan bennünk él. A múlt az a láthatatlan, titokzatos kontinens, amelyet álom és ébrenlét határán érzékelsz néha. Kontinens hegyekkel és óceánokkal, melyeknek állandó hatása van lelked időjárására, fényei és árnyékai váltakozására." / Jón Kalman Stefánsson
Az én exem ezt csinálta szinte az összes exével, régi szeretőivel tartotta a kapcsolatot, mellettem is, összeveszéskor is, hiába kértem, hogy fejezze ezt be, mert rá fog menni a kapcsolatunk. Mert aki a múltban ragad, az sem a jelent, sem a jövőt nem fogja tudni megélni, és persze nagyon zavart is engem. Hát hiába volt minden. Ezért lett végül az exem... Aki szerint nyilván én vagyok a hibás, a hisztérika... Hát legyen, boldogítson mást az exeivel karöltve 😂
Áldjon Jézus Feri atya 🙏és hordozzon a tenyerén!
Szerettem az exemet és pont. Elsirattam pont. Ennyi volt. Nem sírom vissza, nem vágyom vissza, nem idézek fel közös dolgokat. Ami volt elmúlt. A mában élek, mert itt akarok élni, itt és most.
Ez nagyon jó válasz és tanulságos számomra is! :)
Igaz teljes mértékben!
Szerintem egy válás után, ahol közös gyermek van, ott nagyon fontos a gyerek érdekében egy jó és bizalmas kapcsolatot tartani a volt házastárssal. És ha azt az új partner nem akarja elfogadni, ott nagy baj van!
Persze megértem , nem minden variációra lehet kitérni egy témán belül, ezért is érdekesek a hozzászólások.
Köszönjük az értékes gondolatokat Feri Atya!
Szerény véleményem szerint ami valaha is jelentett valamit az 5, 10 , 15 év múlva is megérinti az embert. Ahogy azt Kovács Kati énekelte a : Találkozás egy régi szerelemmel c . dalban.
Van aki igen van aki nem..Nekem 3 kapcsolatom volt 7,7 es 5 ev ill.nem pozitivan
Én soha nem szégyelltem, hogy szerettem az 'exemet' és nagyon boldog vagyok, h barátként redukálva a kapcsolatunkat, további 16 évig neveltük a két lányunkat. Bár jó katolikus tanácsadóhoz igazodva, lehet, le kellett volna zárnom végleg, mert fájt.
.Ezáltal kihúzni a szőnyeget két olyan ember talpa alól, aki nem kérte, hogy megszülessen,/csupán a Gyerekeim, érted?, ennyi!/ és az új kapcsolatomban vendéglős vacsorákkal villogni abból a pénzből, amit a gyerekek támogatására küldtem, DE boldogan/?/ mert én aztán igen, én aztán lezártam a múltam!
Nagyon JÓ és tanulságos válasz, MINDENKÉPP!!! Főleg olyan katolikus papok számára mérvadó, akik nemrég szakítottak a barátnőjükkel, és most az új kapcsolatukban visszaköszön eme métely.
Az egyik exem küldte ezt a videót... :)
Lezart e attol meg belul, hogy nem tartunk fel kapcsolatot es megis sokan beleugranak ujba,hogy ne fajjon.