Július 25 - OLYAN KICSI, DE MÉGIS NAGYON FONTOS

„Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember - mondom -, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt 8:4-5)
Sokszor elnézem a sötét éjszakai égboltot betöltő csillagtengert. Gyermekkoromban kinéztem magamnak egy csillagot, és elképzeltem, milyen látványt nyújt a világegyetem arról a csillagról nézve. Egyes csillagok közelebbinek, mások távolibbnak tűnnének, a Föld pedig csak egy parányi, alig-alig látható kis pontocska.
A kutatók szerint galaxisunkban hozzávetőleg 200 milliárd trillió csillag van, miközben Földünk népessége valamivel kevesebb, mint 8 milliárd ember, ami azt jelenti, hogy minden emberre 25 milliárd csillag jut.
A világegyetem hatalmas voltát és szépségét látva, felteszed a kérdést: „Mi az ember, hogy gondod van reá?”
Visszatérve a teremtés pillanatára, láthatjuk, hogy a Napnak, a Holdnak, a csillagoknak és a természet összes elemének megteremtésekor, a Biblia kijelentése szerint Isten szólt (1Móz 1:14), vagyis Szavának ereje által alkotott. Az ember megteremtésének pillanatában Isten lehajolt, agyagot vett a kezébe, és megformálta az első ember testét: létrehozott egy csodálatos műalkotást a saját képére és hasonlatosságára (1Móz 1:26).
Ebben a hatalmas világegyetemben parányiak és törékenyek vagyunk. Az igazság azonban az, hogy Isten csodálatosan gondoskodó kezének vagyunk az alkotásai. A csillagos ég szépségén túl, a Teremtő keze az ember teremtésével koronázta meg alkotását. Istennek minden emberrel sokkal nagyobb terve van, mint amit mi elképzelhetnénk: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál!” (Ézs 55:9) Ma este figyeld meg az ég csillagait, és jusson eszedbe, hogy a téged vezető
Isten neveden szólít, szeret, és célja van az életeddel!
Samuel Pop, orvos