Kedves Évi! Nekem még mindig ez a kedvenc videóm Tőled. Ennyi év után is tisztán emlékszem arra amit ateltem az első gyermekem születése után. És Oylan sok mindent meggyógyítottál bennem. Köszönöm Neked! ❤❤❤❤
Kedves Évi! Ez az egyetlen és legőszintébb videó, amit eddig találtam ebben a témában :) Ezért még a "nem kommentelek youtube"-ra elveimet is megszegem, hogy megköszönjem, hogy elkészítetted! (Én még a folyamat előtt állok, kritikusan figyeltem mindig is a "csillámpónis-boldogságos" videókat, szerintem nem igazi, nem teljes, és félrevisz.)
Kedves Évi! Bevallom, néha elpityeredtem a videódon és sajnálom, hogy nem láttam előbb. Annnyira ugyanezeken mentem át és annyira teljesen ugyanezek az érzések voltak bennem és annyira gyűlöltem, hogy "boldognak kéne lennem", de valami baj van velem, mert nem vagyok... és húú. Feljöttek ezek az érzések, amikor megpróbáltad megfogalmazni azt, amit én sem tudtam nagyon sokáig. Kicsit fájdalmas, de nagyon megnyugtató élmény is volt tudatosítani ÚJRA, hogy nem én voltam így ezzel egyedül. Amit nagyon köszönök neked, hogy megtapasztalhattam a videód által, az az, hogy szép szülésélménnyel is lehet nehéz a kezdet. Indított szülésem lett, borzasztó élménnyel, a gyermekágyas osztályon pedig második éjszaka sírva, remegve keltem, hogy én ezt nem bírom tovább. A mai napig azt gondolom, gondoltam, hogy ez az élmény nagyban meghatározta az első időszakomat a kislányommal. Úgy éreztem kierőszakolták belőlem és semmilyen észérv nem tudta bennem eloszlatni azt az érzést, hogy "arra sem voltam képes", hogy indítás/kemikáliák/erőszak nélkül megszüljem a kislányomat. Sokáig haragudtam azokra, akik jó élményként könyvelték el a szülést, mert "nekik könnyebben indult". Majd jöttek a szoptatási nehézségek, az iszonyatos fájdalom és egy idő után már magamat is megkérdőjeleztem, hogy csak én vagyok ilyen puhány, hogy ezt nem bírom tovább? 7 hétig voltam iszonyatosan mélyen... és 4 hónapos volt a kislányom, amikor már nem szorongtam minden pillanatban, ha kettesben maradtam vele. Mostmár csak elviccelem, ha szóbakerül az eleje... de benne lenni piszkosul durva volt. Én soha, de soha nem éreztem ilyet korábban! Első számú tanulság részemről a második gyerekre nézve, hogy a szoptatást el kell engedni, ha nem megy. Egyszerűen nem éri meg, hogy tönkre tegyük magunkat (egyszerűen nem tudtam azt mondani, hogy ennyi és itt vége, azt éreztem, hogy az bukás lenne). Második számú tanulság. Ki kell iktatni minden "nem támogató" egyént erre az időszakra. Semmi szükségem arra, hogy "élvezd ki, ennél csak rosszabb lesz". Harmadik számú. Keresni kell a sorstársakat. Óriásit lehet belőlük meríteni már csak azzal is, hogy "nem vagyok egyedül". Negyedik. Ha már csak megfogalmazódik az emberben, hogy segítségre lehet szüksége szakember formájában, azonnal keressen! Én nem kerestem. Úgy érzem a nehezén túlvagyok, de talán könnyebben ment volna, ha felmerem emelni a telefont és ki merem mondani, hogy egyedül ezt a terhet nem tudom cipelni. Nem hittem el, hogy segíthet bármi is... Ötödik. Nagyon fontos a pozitív megerősítés. Sosem fogom elfelejteni, amikor először jött hozzám a szoptatási tanácsadó, elmondtam mi a gond és mosolyogva azt mondta, hogy biztos abban, hogy nem rontottam el semmit és tökéletes anyukája vagyok a kislányomnak. Elsírtam magam. Utána megkértem magam körül mindenkit, hogy erősítsenek meg abban gyakrabban, hogy jól csinálom. A férjem nagyon jó partner volt ebben. Rengeteg erőt adott. Mindenki, aki éppen benne van a szituációban tudatosítsa, hogy változni fog és könnyebb lesz! Visszacsatolva a tegnapi, új videódra, továbbra is értetlenül állok előtte, hogy miért baj, miért ijesztő, ha egyre többen beszélnek ilyenekről. Szerintem az érintettek pontosan átérzik, hogy a gyerek iránti szeretet nem keverendő össze ezzel az érzelmi katyvasszal, ami kialakulHAT egy frissen szült anyukában. Ha pedig kialakult, akkor az efféle tartalom életmentő lehet... Járd tovább az utadat! ❤
Kedves Évi! Hálásan köszönöm, és úgy gondolom nagyon bátor vagy, hogy megosztottad az érzéseidet, tapasztalataidat! Tényleg hiánypótlóak ezek az őszinte és sajnos nagyon nehéz, sokszor tabunak számító tartalmak! Biztos vagyok benne, hogy sokaknak segít majd, hogy megnézhetik a videót! Nekem már most sokat adott! Én most vagyok 29 hetes várandós, és hogyha lesznek nehéz napjaim/hónapjaim tudom, hogy eszembe fognak majd jutni a szavaid! Nem vagyunk egyedül és mindig megéri segítséget kérni, mert jobb lesz, bármennyire is kilátástalan néha a helyzet. Örülök, hogy már jobban vagy! 🧡 Szuper anyuka vagy!
Kedves Diána! Elsősorban azt kívánom, hogy nagyon más legyen a tapasztalásod, megélésed, mint ami nekem volt! Hiszem, hogy így lesz, és nagyon drukkolok hozzá :) És örülök, hogy lesznek eszközeid, ha mégis máshogy alakulna. Legyen csodás további várandósságod, és egy gördülékeny, rugalmas gyermekágyat, kezdetet kívánok nektek!!
Kedves Évi! Nem vagyok érintett ebben a témában, de úgy gondolom, hogy elképesztően fontos, hogy minél többen beszéljenek erről és biztos vagyok benne, hogy ez a videó is óriási segítséget fog adni, olyan embereknek, akik éppen keresztül mennek valami hasonlón, mint amin Te is átmentél. Minden jót kívánok. :)
Kedves Évi és Mária! :) Bocsi, hogy a te kommented alá írok Mária, viszont örülök, hogy így gondolkozol és Én is örülök, hogy Téged nem érintett ez a dolog! Minden olyan embernek, aki vagy nem akar gyereket vagy könnyen megy Neki a szoptatás vagy nem is akar szoptatni és nem viseli meg a dolog, így kellene gondolkodnia! Nekem van egy ismerősöm, Ő szoptat, Én 4 hónapos koráig tudtam részben anyatejjel táplálni a kislányom (most 13 hónapos), fejtem neki rengeteget, amikor Évi mondta, mintha a számból vette volna ki a szót (csak Nekem nincs ilyen erős aranyerem), ugyan ezt éreztem! Ugyan ezen mentem keresztül a szoptatás kapcsán! Szóval az ismerősöm kijelentette, hogy szerinte az a jó anya, aki bármi áron szoptat! Sokat bántottam magam ezzel, de igyekszem feldolgozni! Marha nagy tévhitben él ez az ismerősöm, de Nekem mindig fájt, ha ilyesmit kijelentett, így Én már nem beszélek Vele és próbálok "felépülni" ebből a traumából. Borzasztó, hogy az emberek milyen ítélkezőek tudnak lenni, örülök hogy Te nem vagy ilyen Mária! Évi.. Nagyon hiánypótló a videód! Köszönöm, hogy ilyen nyíltan és őszintén elmondtad ezeket a dolgokat! Ugyan Én kórházban szültem, szerintem Nekem is volt egy pici placenta még, ami ott maradt, pedig az orvos szerintem alapos volt. (amikor a 6 hetes kontroll volt, azt mondta az orvos, hogy lát egy pete zsák méretű valamit, de vissza mentem pár hét múlva és már nem volt ott, bár Nekem a vérzéssel nem volt bajom, szépen csökkent és a kórházban is minden oké volt, lehet hogy placenta maradt az Én méhemben is, de gondot nem okozott szerencsére!) Mi adtunk Neki tápszert is az elejétől, mert féltem hogy nem lesz elég anyatejem és kár, hogy nem kerestem fel egy tanácsadót ez ügyben! Második babánál tuti hogy amint lehet, keresek fel szakembert! Bizonytalan voltam, első baba, fejtem sokat, illetve a cumisüveg miatt szerintem nem szívta úgy a mellem, mint ahogy kellett volna. Én a kórházban töltött (szülés utáni) 3 napban nagyon nagyon kivoltam. Egész nap vajúdtam, este majdnem 8 ra lett meg a kislányom. Éjszaka gondolom a csecsemős nővérek etették, de muszáj volt pihennem, mert úgy gondoltam jobb, ha minél hamarabb elkezdem a regenerációt, illetve ha haza megyünk, legyen erőm valamennyi. Baromira kimerített ez a vajúdás és a szülés is, de már akkor bűntudatom volt, hogy miért nem vagyok végig vele (a körülmények közel sem voltak kényelmesek és adottak ahhoz, hogy Mi kényelmesen lehessünk együtt a kisbabámmal, szóval emiatt éjjel próbáltam pihenni, napközben pedig amennyit csak lehetett, Velem volt és próbálkoztam a szoptatással. Aztán, mikor már csökkent a tejem 4 hónapos kora körül, akkor már ugyan így bűntudatom volt, mint Neked Évi! Átérzem nagyon!
Köszönöm szépen a videót, átéreztem ismeretlenül amin átmentél szülés után. Izgulok nagyon én még 17.hetes várandós vagyok és mi lesz amikor megszületik a csemetém.
Kedves Diána! Köszönöm a kommented, és gratulálok a várandósságodhoz! Mindenképpen arra szeretnélek biztatni, hogy a legjobbra számits és a legjobbat reméld :) Közel sem az az átlag, amit én átéltem! Előre izgulni pedig kár lenne ebben a gyönyörű várakozásban. Felkészült leszel, ha kell, kérsz segitséget, de szivből reméljük, hogy neked gyökeresen más lesz majd az élmény!! :) :) Sokaknak olyan!
Szerintem semmi baj a cumis tápszeres etetéssel, millióan felnőttünk így, a mentális és testi-lelki egészség fontosabb (a gyereknek is az a fontos, hogy anya jól legyen elsősorban, mert akkor tudsz gondoskodni róla ha előbb magadról is). Remélem, a mostani terhességnél ezeket a nagy elvárásokat magaddal szemben el tudod engedni és minden rendben lesz.
Kedves Évi, én már idősebb vagyok, és úgy alakult az életem, hogy nem tudtam kisbabát vállalni. Hallgatom, nézem a videódat, és nagyon becsüllek, hogy vállalod ezt, az egészet. Úgy gondolom a babád, babátok nemcsak egy új szakasz az életetekben, hanem meg is gyógyítod téged, mert felszínre jöttek ezek a dolgok, amikről mesélsz. Például a perfekcionizmusod. Ez biztos, hogy a baba előtt is létezett benned, csak rejtve maradt. Pszichológusként is meg kell tanulnia az embernek, hogy a kliensekkel sem lehet perfekcionista majd az ember, szóval az életed több területén is használható lesz majd ez a mélységes időszak... Gratulálok, hogy bátor voltál segítséget kérni, és gyógyultál, gyógyulsz. Szeretettel gondolok Rád. Ölelésem.
Kedves Anikó! Köszönöm a szavaidat! Nagyon jól látod, a gyermek érkezése tényleg utakat nyit a sebek kinyílásának és felismerésüknek, begyógyításuknak is! A legcsodásabb életet kívánom Neked! Szeretettel, Évi 🌸
nem szültem még de biztos vagyok benne hogy IGAZI ANYA VAGY!! MERT ILYEN SOK MINDENT MEGTETTÉL HOGY JÓ ANYA LEGYÉL ÚGY HOGY IGAZÀBÓL ÍGY VOLTÀL VAGY TÖKÉLETES ANYA😊
Kedves Évi, Én hosszú várakozás után egy picivel több, mint egy hete tudtam meg, hogy várandós vagyok. Hasonló érzések, kérdések villannak fel.. mintha egy fekete felhő került volna fölém, s szinte csak ezt látom.. nagyon ritkán jutnak eszembe a pozitív dolgok. Most nagyon sokat segített a videód, s már abban is biztos vagyok, hogy előre segítséget kérek. ❤️❤️ Köszönöm szépen! Jó egészséget Nektek! Ölelés.
Kedves Csilla! Most láttam csak a kommentedet! Először is gratulálok!! Köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál, és leírtad, mi van benned :) A legjobbakat kívánom, mindenhez drukkolok, és ha még azóta is ilyen érzéseid vannak, már most sem lehet elég korán segítséget kérni! Szeretettel üdvözöllek!
Szia, Köszönjük a videot. Szerintem, nagyon sokunkat érint, csak senki nem mer róla beszélni. Nem könnyű. A Kisfiam 6,5 hónapos, de a mai napig nem érzem úgy, hogy könnyű lenne minden, vagy ne éreznem néha rosszul magam, bar nekem ezek az érzések egész másban vetultek ki, mint neked. Mai napig úgy érzem, nem akarok második gyereket vállalni. Remélem, ez változni fog. Egyébként Megkerdezhetem, minek tanultál, amit emlitettel?! Köszönöm 🙂
Szia! Köszönöm a kommented :) Szerintem innentől könnyű sosem lesz az élet, de annyi örömöt tartogat, hogy nagyon-nagyon megéri még igy is. Drukkolok, hogy el tudd birni az érzéseidet. Remélem én is, hogy változni fog, mert látom, hogy szeretnéd, hogy változzon :) Gondolok rád! A kérdésedre pedig válasz: pszichológus vagyok :)
Köszönjük, hogy ilyen őszintén beszéltél ezekről a dolgokról. Sok anyuka küzd ezekkel, csak ki sem merik mondani, fel sem merik vállalni.
Én is köszönöm a kedves kommentet ❤
Olyannyira át tudtad adni, hogy én soha nem tudtam volna így megfogalmazni, hogy én is min mentem keresztül. ❤️
Kedves Évi! Nekem még mindig ez a kedvenc videóm Tőled. Ennyi év után is tisztán emlékszem arra amit ateltem az első gyermekem születése után. És Oylan sok mindent meggyógyítottál bennem. Köszönöm Neked! ❤❤❤❤
Én köszönöm!!! ❤ ❤
Kedves Évi! Ez az egyetlen és legőszintébb videó, amit eddig találtam ebben a témában :) Ezért még a "nem kommentelek youtube"-ra elveimet is megszegem, hogy megköszönjem, hogy elkészítetted! (Én még a folyamat előtt állok, kritikusan figyeltem mindig is a "csillámpónis-boldogságos" videókat, szerintem nem igazi, nem teljes, és félrevisz.)
Megtisztel a kommented, köszönöm :) örülök, hogy itt vagy!
Köszönöm szépen, hogy ilyen őszintén elmondtad a történeted, ❤
Köszönjük az őszinte vallomást! Ha hasonló helyzetbe kerülnék, igyekszem erőt meríteni a videódból és a tanácsokból! 🤍
Kedves Évi!
Bevallom, néha elpityeredtem a videódon és sajnálom, hogy nem láttam előbb. Annnyira ugyanezeken mentem át és annyira teljesen ugyanezek az érzések voltak bennem és annyira gyűlöltem, hogy "boldognak kéne lennem", de valami baj van velem, mert nem vagyok... és húú. Feljöttek ezek az érzések, amikor megpróbáltad megfogalmazni azt, amit én sem tudtam nagyon sokáig. Kicsit fájdalmas, de nagyon megnyugtató élmény is volt tudatosítani ÚJRA, hogy nem én voltam így ezzel egyedül.
Amit nagyon köszönök neked, hogy megtapasztalhattam a videód által, az az, hogy szép szülésélménnyel is lehet nehéz a kezdet.
Indított szülésem lett, borzasztó élménnyel, a gyermekágyas osztályon pedig második éjszaka sírva, remegve keltem, hogy én ezt nem bírom tovább. A mai napig azt gondolom, gondoltam, hogy ez az élmény nagyban meghatározta az első időszakomat a kislányommal. Úgy éreztem kierőszakolták belőlem és semmilyen észérv nem tudta bennem eloszlatni azt az érzést, hogy "arra sem voltam képes", hogy indítás/kemikáliák/erőszak nélkül megszüljem a kislányomat. Sokáig haragudtam azokra, akik jó élményként könyvelték el a szülést, mert "nekik könnyebben indult". Majd jöttek a szoptatási nehézségek, az iszonyatos fájdalom és egy idő után már magamat is megkérdőjeleztem, hogy csak én vagyok ilyen puhány, hogy ezt nem bírom tovább?
7 hétig voltam iszonyatosan mélyen... és 4 hónapos volt a kislányom, amikor már nem szorongtam minden pillanatban, ha kettesben maradtam vele. Mostmár csak elviccelem, ha szóbakerül az eleje... de benne lenni piszkosul durva volt. Én soha, de soha nem éreztem ilyet korábban!
Első számú tanulság részemről a második gyerekre nézve, hogy a szoptatást el kell engedni, ha nem megy. Egyszerűen nem éri meg, hogy tönkre tegyük magunkat (egyszerűen nem tudtam azt mondani, hogy ennyi és itt vége, azt éreztem, hogy az bukás lenne).
Második számú tanulság. Ki kell iktatni minden "nem támogató" egyént erre az időszakra. Semmi szükségem arra, hogy "élvezd ki, ennél csak rosszabb lesz".
Harmadik számú. Keresni kell a sorstársakat. Óriásit lehet belőlük meríteni már csak azzal is, hogy "nem vagyok egyedül".
Negyedik. Ha már csak megfogalmazódik az emberben, hogy segítségre lehet szüksége szakember formájában, azonnal keressen! Én nem kerestem. Úgy érzem a nehezén túlvagyok, de talán könnyebben ment volna, ha felmerem emelni a telefont és ki merem mondani, hogy egyedül ezt a terhet nem tudom cipelni. Nem hittem el, hogy segíthet bármi is...
Ötödik. Nagyon fontos a pozitív megerősítés. Sosem fogom elfelejteni, amikor először jött hozzám a szoptatási tanácsadó, elmondtam mi a gond és mosolyogva azt mondta, hogy biztos abban, hogy nem rontottam el semmit és tökéletes anyukája vagyok a kislányomnak. Elsírtam magam. Utána megkértem magam körül mindenkit, hogy erősítsenek meg abban gyakrabban, hogy jól csinálom. A férjem nagyon jó partner volt ebben. Rengeteg erőt adott.
Mindenki, aki éppen benne van a szituációban tudatosítsa, hogy változni fog és könnyebb lesz!
Visszacsatolva a tegnapi, új videódra, továbbra is értetlenül állok előtte, hogy miért baj, miért ijesztő, ha egyre többen beszélnek ilyenekről. Szerintem az érintettek pontosan átérzik, hogy a gyerek iránti szeretet nem keverendő össze ezzel az érzelmi katyvasszal, ami kialakulHAT egy frissen szült anyukában. Ha pedig kialakult, akkor az efféle tartalom életmentő lehet... Járd tovább az utadat! ❤
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Kedves Évi! Hálásan köszönöm, és úgy gondolom nagyon bátor vagy, hogy megosztottad az érzéseidet, tapasztalataidat! Tényleg hiánypótlóak ezek az őszinte és sajnos nagyon nehéz, sokszor tabunak számító tartalmak! Biztos vagyok benne, hogy sokaknak segít majd, hogy megnézhetik a videót! Nekem már most sokat adott! Én most vagyok 29 hetes várandós, és hogyha lesznek nehéz napjaim/hónapjaim tudom, hogy eszembe fognak majd jutni a szavaid! Nem vagyunk egyedül és mindig megéri segítséget kérni, mert jobb lesz, bármennyire is kilátástalan néha a helyzet. Örülök, hogy már jobban vagy! 🧡 Szuper anyuka vagy!
Kedves Diána! Elsősorban azt kívánom, hogy nagyon más legyen a tapasztalásod, megélésed, mint ami nekem volt! Hiszem, hogy így lesz, és nagyon drukkolok hozzá :) És örülök, hogy lesznek eszközeid, ha mégis máshogy alakulna. Legyen csodás további várandósságod, és egy gördülékeny, rugalmas gyermekágyat, kezdetet kívánok nektek!!
Szia! Nagyon megérintett a történeted! Hálásan köszönöm!
Kedves Szilvia, köszönöm a szavaidat, gondolok rád! Szeretettel, Évi
Kedves Évi! Nem vagyok érintett ebben a témában, de úgy gondolom, hogy elképesztően fontos, hogy minél többen beszéljenek erről és biztos vagyok benne, hogy ez a videó is óriási segítséget fog adni, olyan embereknek, akik éppen keresztül mennek valami hasonlón, mint amin Te is átmentél. Minden jót kívánok. :)
Örülök, hogy téged nem érint, és szívből remélem, valakinek egy kis segítséget ad :) A legjobbakat Nekes is!
Kedves Évi és Mária! :)
Bocsi, hogy a te kommented alá írok Mária, viszont örülök, hogy így gondolkozol és Én is örülök, hogy Téged nem érintett ez a dolog! Minden olyan embernek, aki vagy nem akar gyereket vagy könnyen megy Neki a szoptatás vagy nem is akar szoptatni és nem viseli meg a dolog, így kellene gondolkodnia! Nekem van egy ismerősöm, Ő szoptat, Én 4 hónapos koráig tudtam részben anyatejjel táplálni a kislányom (most 13 hónapos), fejtem neki rengeteget, amikor Évi mondta, mintha a számból vette volna ki a szót (csak Nekem nincs ilyen erős aranyerem), ugyan ezt éreztem! Ugyan ezen mentem keresztül a szoptatás kapcsán! Szóval az ismerősöm kijelentette, hogy szerinte az a jó anya, aki bármi áron szoptat! Sokat bántottam magam ezzel, de igyekszem feldolgozni! Marha nagy tévhitben él ez az ismerősöm, de Nekem mindig fájt, ha ilyesmit kijelentett, így Én már nem beszélek Vele és próbálok "felépülni" ebből a traumából. Borzasztó, hogy az emberek milyen ítélkezőek tudnak lenni, örülök hogy Te nem vagy ilyen Mária!
Évi.. Nagyon hiánypótló a videód! Köszönöm, hogy ilyen nyíltan és őszintén elmondtad ezeket a dolgokat! Ugyan Én kórházban szültem, szerintem Nekem is volt egy pici placenta még, ami ott maradt, pedig az orvos szerintem alapos volt. (amikor a 6 hetes kontroll volt, azt mondta az orvos, hogy lát egy pete zsák méretű valamit, de vissza mentem pár hét múlva és már nem volt ott, bár Nekem a vérzéssel nem volt bajom, szépen csökkent és a kórházban is minden oké volt, lehet hogy placenta maradt az Én méhemben is, de gondot nem okozott szerencsére!) Mi adtunk Neki tápszert is az elejétől, mert féltem hogy nem lesz elég anyatejem és kár, hogy nem kerestem fel egy tanácsadót ez ügyben! Második babánál tuti hogy amint lehet, keresek fel szakembert! Bizonytalan voltam, első baba, fejtem sokat, illetve a cumisüveg miatt szerintem nem szívta úgy a mellem, mint ahogy kellett volna. Én a kórházban töltött (szülés utáni) 3 napban nagyon nagyon kivoltam. Egész nap vajúdtam, este majdnem 8 ra lett meg a kislányom. Éjszaka gondolom a csecsemős nővérek etették, de muszáj volt pihennem, mert úgy gondoltam jobb, ha minél hamarabb elkezdem a regenerációt, illetve ha haza megyünk, legyen erőm valamennyi. Baromira kimerített ez a vajúdás és a szülés is, de már akkor bűntudatom volt, hogy miért nem vagyok végig vele (a körülmények közel sem voltak kényelmesek és adottak ahhoz, hogy Mi kényelmesen lehessünk együtt a kisbabámmal, szóval emiatt éjjel próbáltam pihenni, napközben pedig amennyit csak lehetett, Velem volt és próbálkoztam a szoptatással. Aztán, mikor már csökkent a tejem 4 hónapos kora körül, akkor már ugyan így bűntudatom volt, mint Neked Évi! Átérzem nagyon!
Köszönöm szépen a videót, átéreztem ismeretlenül amin átmentél szülés után. Izgulok nagyon én még 17.hetes várandós vagyok és mi lesz amikor megszületik a csemetém.
Kedves Diána! Köszönöm a kommented, és gratulálok a várandósságodhoz! Mindenképpen arra szeretnélek biztatni, hogy a legjobbra számits és a legjobbat reméld :) Közel sem az az átlag, amit én átéltem! Előre izgulni pedig kár lenne ebben a gyönyörű várakozásban. Felkészült leszel, ha kell, kérsz segitséget, de szivből reméljük, hogy neked gyökeresen más lesz majd az élmény!! :) :) Sokaknak olyan!
Szerintem semmi baj a cumis tápszeres etetéssel, millióan felnőttünk így, a mentális és testi-lelki egészség fontosabb (a gyereknek is az a fontos, hogy anya jól legyen elsősorban, mert akkor tudsz gondoskodni róla ha előbb magadról is). Remélem, a mostani terhességnél ezeket a nagy elvárásokat magaddal szemben el tudod engedni és minden rendben lesz.
Teljesen egyetértek! És számos előnye is van, ha már ezt az utat választja (akarva/akaratlanul) valaki :) köszi a kommentedet! Igyekszem ❤️
Kedves Évi, én már idősebb vagyok, és úgy alakult az életem, hogy nem tudtam kisbabát vállalni. Hallgatom, nézem a videódat, és nagyon becsüllek, hogy vállalod ezt, az egészet. Úgy gondolom a babád, babátok nemcsak egy új szakasz az életetekben, hanem meg is gyógyítod téged, mert felszínre jöttek ezek a dolgok, amikről mesélsz. Például a perfekcionizmusod. Ez biztos, hogy a baba előtt is létezett benned, csak rejtve maradt. Pszichológusként is meg kell tanulnia az embernek, hogy a kliensekkel sem lehet perfekcionista majd az ember, szóval az életed több területén is használható lesz majd ez a mélységes időszak... Gratulálok, hogy bátor voltál segítséget kérni, és gyógyultál, gyógyulsz. Szeretettel gondolok Rád. Ölelésem.
Kedves Anikó! Köszönöm a szavaidat! Nagyon jól látod, a gyermek érkezése tényleg utakat nyit a sebek kinyílásának és felismerésüknek, begyógyításuknak is! A legcsodásabb életet kívánom Neked! Szeretettel, Évi 🌸
Nagyon kedves vagy. Köszönöm. Isten áldjon meg téged és kedves családodat. :)
nem szültem még de biztos vagyok benne hogy IGAZI ANYA VAGY!! MERT ILYEN SOK MINDENT MEGTETTÉL HOGY JÓ ANYA LEGYÉL ÚGY HOGY IGAZÀBÓL ÍGY VOLTÀL VAGY TÖKÉLETES ANYA😊
Kedves Évi,
Én hosszú várakozás után egy picivel több, mint egy hete tudtam meg, hogy várandós vagyok.
Hasonló érzések, kérdések villannak fel.. mintha egy fekete felhő került volna fölém, s szinte csak ezt látom..
nagyon ritkán jutnak eszembe a pozitív dolgok.
Most nagyon sokat segített a videód, s már abban is biztos vagyok, hogy előre segítséget kérek. ❤️❤️
Köszönöm szépen! Jó egészséget Nektek! Ölelés.
Kedves Csilla! Most láttam csak a kommentedet! Először is gratulálok!! Köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál, és leírtad, mi van benned :) A legjobbakat kívánom, mindenhez drukkolok, és ha még azóta is ilyen érzéseid vannak, már most sem lehet elég korán segítséget kérni! Szeretettel üdvözöllek!
❤️❤️❤️
❤
❤
Szia,
Köszönjük a videot. Szerintem, nagyon sokunkat érint, csak senki nem mer róla beszélni. Nem könnyű. A Kisfiam 6,5 hónapos, de a mai napig nem érzem úgy, hogy könnyű lenne minden, vagy ne éreznem néha rosszul magam, bar nekem ezek az érzések egész másban vetultek ki, mint neked.
Mai napig úgy érzem, nem akarok második gyereket vállalni. Remélem, ez változni fog.
Egyébként Megkerdezhetem, minek tanultál, amit emlitettel?!
Köszönöm 🙂
Szia! Köszönöm a kommented :) Szerintem innentől könnyű sosem lesz az élet, de annyi örömöt tartogat, hogy nagyon-nagyon megéri még igy is. Drukkolok, hogy el tudd birni az érzéseidet. Remélem én is, hogy változni fog, mert látom, hogy szeretnéd, hogy változzon :) Gondolok rád! A kérdésedre pedig válasz: pszichológus vagyok :)
❤