Hihetetlen, hogy ez a videó éppen most bukkant fel a listámon! Anyut a héten vesztettük el, 2 1/2 év, mellrákkal folytatott küzdelem után. 😢 Áttétes volt, 82 évesen végig úgy gondolta, hogy van remény. Nem akart otthonba menni, ápolót sem, otthonra. Így ránk hárul a támogatása, segítése, mindez 500 km távolságból. Nagyon nehéz volt, elsősorban neki, de nekünk is, kegyetlenül nehéz. Szinte az utolsó pillanatig önellátó volt, elképesztően erővel. Élete utolsó 1/2 éve egy borzalmas hullámvasút volt, de inkább lent, mint fent. Dec. elején még tüdőgyulladással, megdöbbentôen magas vérnyomással, leállás kōzeli állapotban lévő májjal került kórházba. Ebbôl még felállt, együtt karácsonyoztunk, majd jan. közepén kórházba került megint. Rapid gyorsasággal érte utol a visszafordíthatatlan állapot.😢 Az utolsó 6 napjában ott álltunk az ágya mellett, beszéltünk hozzá, simogattuk, nyugtattuk. Békében, fájdalom nélkül ment el. Nála erősebb, mindvégig küzdeni akaró, gyógyulásban bizakodó embert nem ismerek. ❤ Másfél éve Apumat vesztettük el, szintén daganatos betegségben de 89 évig élt! ❤ Neki is igyekeztünk minden támogatást megadni.Most már együtt vannak! 🙏 Büszke vagyok magunkra, kiscsaládom ( Férjem és két Fiam ) csodálatos támaszom volt ebben a nagyon nehéz életszakaszban. 🥰 Talán, az élet ezzel kárpótol azért, hogy az öcsém és felesége vállalhatatlanul viselkednek már most - pedig még el sem temettük Õt! 😢
Idősotthonban dolgoztam a covid ideje alatt. Palliatív ellátottak is voltak. 26 kis öregünk hunyt el hozzátartozók nélkül, mert látogatási tilalom volt. Nem könnyű feldolgozni ezeket a fájdalmakat, amiket a haldokló élt át és amit a hozzátartozó. Pedig régen a nagymamám még ismerte azt a szót, hogy “megboldogult”. Ő hitte is ezt. Úgy temettük el nagypapát, hogy nagymamám nyugodt volt és tudta, hogy papa boldogan ment el.
Esetleg lehet még beszélni arról a gyászról ahol beteg gyerek születik.(Hogy dolgozza fel, azt amit nem kapott meg, napi szinten szembesülni a más várttal.)
Halasan köszönöm a beszélgetést es valoban többet kellene beszelni a halálról, mert mikor megerint és valaki szeretett szemelyt veszítünk el nem tudjuk hogy mit kell tenni.❤
Minden elismerésem és köszönöm Révész Renáta Liliának a mindenkori aktuális témát, mert igen is erről kell beszélni!
Nagyon szépen köszönöm, bizony kár, hogy nem beszélünk gyakrabban erről a témáról. ❤
Hihetetlen, hogy ez a videó éppen most bukkant fel a listámon! Anyut a héten vesztettük el, 2 1/2 év, mellrákkal folytatott küzdelem után. 😢 Áttétes volt, 82 évesen végig úgy gondolta, hogy van remény. Nem akart otthonba menni, ápolót sem, otthonra. Így ránk hárul a támogatása, segítése, mindez 500 km távolságból. Nagyon nehéz volt, elsősorban neki, de nekünk is, kegyetlenül nehéz. Szinte az utolsó pillanatig önellátó volt, elképesztően erővel. Élete utolsó 1/2 éve egy borzalmas hullámvasút volt, de inkább lent, mint fent. Dec. elején még tüdőgyulladással, megdöbbentôen magas vérnyomással, leállás kōzeli állapotban lévő májjal került kórházba. Ebbôl még felállt, együtt karácsonyoztunk, majd jan. közepén kórházba került megint. Rapid gyorsasággal érte utol a visszafordíthatatlan állapot.😢 Az utolsó 6 napjában ott álltunk az ágya mellett, beszéltünk hozzá, simogattuk, nyugtattuk.
Békében, fájdalom nélkül ment el.
Nála erősebb, mindvégig küzdeni akaró, gyógyulásban bizakodó embert nem ismerek. ❤ Másfél éve Apumat vesztettük el, szintén daganatos betegségben de 89 évig élt! ❤ Neki is igyekeztünk minden támogatást megadni.Most már együtt vannak! 🙏
Büszke vagyok magunkra, kiscsaládom ( Férjem és két Fiam ) csodálatos támaszom volt ebben a nagyon nehéz életszakaszban. 🥰
Talán, az élet ezzel kárpótol azért, hogy az öcsém és felesége vállalhatatlanul viselkednek már most - pedig még el sem temettük Õt! 😢
Hálásan köszönöm ezt a beszélgetést.
Idősotthonban dolgoztam a covid ideje alatt. Palliatív ellátottak is voltak. 26 kis öregünk hunyt el hozzátartozók nélkül, mert látogatási tilalom volt. Nem könnyű feldolgozni ezeket a fájdalmakat, amiket a haldokló élt át és amit a hozzátartozó. Pedig régen a nagymamám még ismerte azt a szót, hogy “megboldogult”. Ő hitte is ezt. Úgy temettük el nagypapát, hogy nagymamám nyugodt volt és tudta, hogy papa boldogan ment el.
Esetleg lehet még beszélni arról a gyászról ahol beteg gyerek születik.(Hogy dolgozza fel, azt amit nem kapott meg, napi szinten szembesülni a más várttal.)
Halasan köszönöm a beszélgetést es valoban többet kellene beszelni a halálról, mert mikor megerint és valaki szeretett szemelyt veszítünk el nem tudjuk hogy mit kell tenni.❤
Köszönöm ezt a videót!
Hiánypótló beszelgezes volt
Köszönöm
🤍