Minden pénzt megér | 5. rész | Velünk élő zsenik
Вставка
- Опубліковано 20 сер 2024
- „Ezt én is meg tudom csinálni.” A kortárs festészet kapcsán gyakran elhangzik ez a mondat. Vajon igaz ez? A mai magyar képzőművészek közül többeket már new yorki, londoni vagy párizsi múzeumok vásárolnak, képeik pedig milliókat érnek. Tettek ezért vagy a véletlenek összjátéka? Ki dönti el, mi a milliós tétel és mi az érdektelen? Könnyebb vagy nehezebb egy ma élő szerző dolga, mint elődeinek volt? Ezeknek jár utána a Minden pénzt megér következő részében Veiszer Alinda.
A felvételek 2019 ősze és 2020 tavasza közt készültek, így a beszélgetések és narrációk az akkori állapotot tükrözik, bizonyos információk már aktualitásukat veszíthették.
Web: mindenpenztmeg...
Facebook: / mindenpenztmeger
Instagram: / mindenpenztmeger
IMDb: www.imdb.com/t...
Hajrá-hajrá Alinda, nem olyan rossz az a kép😇
Érdekes szélsőségeket tud produkálni az emberben a művészet és külön a festészet. Még kezdőként ismerkedtem a festészettel és valahogy odatévedtem a Christie's egyik élő aukciójához itt a youtubeon, totál lenyűgözött az egész, új is volt minden, szóval magával ragadott, viszont értetlenkedtem sok műnél, mondván, ezért ennyi pénzt fizetni ? Persze, akkor még sok mindent nem tudtam pl. hogy egy mű árát nagyon sok minden befolyásolja. Na mindegy, ment az aukció, tök új volt minden, élveztem, ahogy dobálják a nagy pénzeket, bevallom kicsit oda is képzeltem magam az aukcióhoz. Egyre csak jöttek a képek, majd szobrok is, aztán egy idő után próbáltam kitalálni, hogy mi mennyiért kel el vagy nagyjából milyen árkategóriát képvisel, elkel-e egyáltalán. Röpködtek a Monet, Cezanne, Van Gogh festmények, majd, ezek közben jött, Henry Moore-nak a Three seated figures festménye... Na mondom ez biztos alacsony áron kel el, ha egyáltalán elkel... és igazam lett ! Gyakorlatilag még az alsó becsértéket sem érte el, de végülis odaadták annyiért, amennyi volt a legnagyobb licit. Na mondom ezen nem is csodálkozom... Aztán megnéztem az aukciót, majd pár nap múlva, persze a magas áron elkelő, sok esetben nekem is tetsző művek mellett és hatása közben, mikor visszagondoltam az aukcióra, ez a Moore mű is beugrott, piszkálta a csőrömet. Visszagondolva az aukció közben is volt rá egy sanda eltűnődésem, de valójában nem fordítottam ennek nagy jelentőséget, lévén leszóltam a művet gyakorlatilag a kezdetektől fogva. A lényegre térve, arra jöttem rá, hogy valójában nekem ez a mű nagyon is tetszik, sőt már-már egyfajta rajongással gondolok rá és ez valami megmagyarázhatatlan dolog, hogy hogy lesz egy elsőre leszólt, lesajnált, művészi értékét észre nem vett műből, egy szinte rajongásig tetsző mű és amiért már minden pénzt megadnék !
Lehetne ezt a műsort folytatni? 😊
Mondjuk az Iparterv nem volt szellemi műhely, együttgondolkodás, 1968-ban és 69-ben 2 kiállítás az Iparterv épület aulájában. Sinkovits Péter kurátor szándéka az volt, hogy bemutassa nálunk is léteznek korszerű művészete alkotó művészek, s a különböző tendenciákat prezentálta. Az valószínű, hogy Maurer Dóra maga nem járt közbe a kiállításaiért, de számos magyar műgyűjtő sokat tett a magyar művészet, konkrétan pl. Maurer Dóra nemzetközi megismertetéséért
En a Bakanyi, Orvos, Scholz, Szentgyorgyi, Bencze, Ber, Beres, Jozsaa Janos, stb. kepeket gyujtok.