Ismerős Arcok - Számadás (30 év)
Вставка
- Опубліковано 9 лют 2013
- Harminc év (Galambos-Nyerges)
Én már éreztem a cukrot is keserűnek,
És már délelőtt láttam a délutánt,
És sírtam majdnem minden vidám filmen,
S az álmaimtól féltem az éjszakát.
Ha tehettem, csak befelé ordítottam,
Mert kifelé muszáj mosolyogni;
De én szomorúbb vagyok bárkinél a földön,
A fiam nélkül nem vagyok már senki.
És föl kellett állnom akkor is, ha nem ment,
Mert ahol én voltam, onnan már nem lehet.
Úgy gondoltam, a fájdalom majd múlik,
S hogy elhiggyem, csak pár üveg kellett.
De hallgass most, figyelj rám, barátom,
Töltsd ki még, mi az üvegben maradt!
Miért ne legyen könnyebb az a néhány óra,
Ami még a napból itt ragadt?
Persze, nem jó folyton csak menekülni,
De megállni még egyedül nem merek.
Segítség kéne, ugyanúgy, mint régen,
Mikor fiatal voltam, vagy egészen kis gyerek.
Mert hidd el, jó úgy a földön aludni,
Hogy a fejem alá anyám karját álmodom;
Jó apámmal gyönyörű borokat inni,
És szomorkodni a régi dolgokon.
A harmincéves születésnapomon írtam ezt a szöveget. Próbáltam visszatekinteni, és számot vetni önmagammal. Mérlegre tenni jó és rossz dolgokat, aztán csak bízni abban, hogy a mérleg nyelve valahol középen áll majd meg. - Ugyan miben reménykedtem?
"Én már éreztem a cukrot is keserűnek"....Nagyon szeretlek benneteket!!
Gyönyörű !!!!
szeretem ezt a dalt, csak mindig sírni kell rajta...
Nincs ennél szebb - szomorúbb dal a Magyar rockzene palattáján!!!!!!!
Mintha nekem írták volna :( Hasonlóan -vagy ugyanígy?- éreztem 30 körül :( Már nem menekülök, meg kellett állnom-mert a fiam nélkül nem vagyok senki...
Kisfiam!!!Vidámabb nótád nincs!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Azért nem ennyire "keserű"az ÉLET!!!Gondolj a vidám percekre,mert azok feldobják a napjaidat.!!!Egyébként szép ez a szám!!!!!!Imádlak Pistu
22 volt...