nyugodj békében, Rozi. (a kiskutyám emlékére)

Sziasztok! Ezt a videót a kiskutyám, Rozi emlékére készítettem, aki május elsején úgy döntött, hogy átkel a Szivárvány-hídon. 8 éves koromban kaptam, a menhelyről mentettük őt, és persze azonnal szerelmesek lettünk egymásba. Ez az elmúlt 15 évben egy percre sem változott. Minden születésnap, karácsony és mérföldkő részese volt. Együtt örültünk és hozzábújva sírtam, ha kellett. Ő nagyon különleges volt, kutya létére volt humorérzéke, mindig „szerepelt”, hogy megnevettessen bennünket. Együtt, összebújva aludtunk addig a pillanatig, amíg bírta a háta az ágyra fel-le ugrálást, a családi házból való elköltözésem után is teljesen egyértelmű volt, hogy Ő az én kiskutyám, és bármerre sodor engem az élet, oda jön velem Ő is. A testvérem volt, a legjobb barátom, hű társam, a kisbabám, a legbölcsebb tanítóm. Nagyon szerencsés vagyok, hogy én lehettem az ő Anyukája, a gazdija, és hogy Ő az én kiskutyám volt. Az utolsó pillanatig fogtam a kezét, és csak remélni tudom, hogy tudta, hogy mennyire szeretem, és hogy a szívem nagy részét tovább viszi magával a Mennyországba, ahol most már hátfájdalom nélkül szaladgál az örök vadászmezőkön. Kiszakad a szívem, úgy hiányzik, de tudom, hogy egy nap újra találkozunk. Addig is az emléke a szívemben örökké él. Nagyon szeretlek.