Végre Robi szóba hozta mikor Martin Scorsese vidámparki élményhez hasonlította a szuperhős filmeket. Már régóta vártam erre.:^) Kár hogy arról már nem esett szó hogy utána milyen színtű le karakter gyilkolást kapott majdhogynem mindenhol. Mert egyedüliként ki merte mondani hogy miről is szólnak ezek a filmek. Oké talán elkövette azt a hibát hogy egy kalap alá vette az összes szuperhősös filmet, de azért mégis csak érdekes látni hogy mit kapsz azért hogyha fikázni mersz egy jól menő franchise-t.
Én értem Robinak a szuperhősfilmekre vonatkozó kritikáját (és bizonyos szempontból egyet is értek vele), azonban alapvetően nem a szuperhősfilmmel, mint műfajjal van a baj, hanem ezen alkotások túlzott homogenitásával, megkérdőjelezhető minőségével és franchise-osításával. Ez különösen az utóbbi 10 évben vált tényleges és mérvadó problémává, mialatt megszülettek az úgynevezett cinematic universe-ek, és ahogyan szép lassan a zsáner teljesen eluralta a mainstreamet, ezzel kiszorítva kb. minden más tartalmat és az elsődleges fogyasztási termékévé vált a moziba járó embereknek. Ha visszatekintünk a szuperhősfilmek első igazi hullámára a 70-es, 80-as évekből (Superman, Batman), vagy a már jóval nagyobb port kavaró másodikra az ezredforduló környékéről (Penge, X-Men, Pókember stb.), akkor jól lehet látni, hogy az ekkortájt készült és történetesen a mainstreambe betörő alkotások egytől-egyig merőben alkotói, a rendező keze nyomát magukon hordozó, valóban egyedi filmek voltak. Ami pedig a különlegességüket adta, hogy elsősorban soha nem a klasszikus értelemben vett képregényfilmeknek / képregény-akciófilmeknek érződtek (a Pengét leszámítva), hanem karakterközpontú drámáknak és/vagy ifjúsági filmeknek, egy érdekes eredettörténetnek a felnövésről, a nagy világba belépésről, a magasabb szintű felelősségekkel való megbírkózásról. Például a Pókember 2. csak másodsorban szuperhősfilm, de elsőrangúan egy fiatal srácról szól, aki próbál utat találni magának a nagyvilágban és egyensúlyozni a rá nehezedő akadályok között (munka, szerelmi élet, család, barátok), és mindeközben megpróbálni a lehető legjobban cselekedni - mindemellett pedig érezhető Sam Raimi-nek a jellegzetes, bohókás stílusa az alkotáson és az egész film tele szívvel, lélekkel, szenvedéllyel. Nagyvonalakban ugyanez igaz az eredeti Supermanre, illetve a Donner által kreált folytatásra (amit csak 2006-ban adtak ki rajongói nyomásra). A jobb X-Men részek meg amellett, hogy rendkívül színes és érdekes karaktereket vonultatnak fel, egyben tolerancia mellett kampányoló filmek is (méghozzá anélkül, hogy ezt egy pillanatra is a képünkbe rágnák). Régen a jobb szuperhősfilmek a valóban emberi értékekről szóltak és arra próbáltak rávilágítani, hogy egyszerű halandóként is megvan bennünk az erő, hogy jobbá tudjuk tenni az életünket, a környezetünkét, vagy akár picit a világot is, míg pl. a Superman egyfajta modern krisztusi tanmese volt, a szerény, jámbor Kal-ellel a főszerepben, aki önkéntesen akart belekóstolni a hétköznapi ember világába, és a története inspirálólag tudott hatni a kor emberére, hogy próbáljon meg túlhaladni önmagán és nemesebb értékek mentén felépíteni, előrevinni az életét és elérni a legjobb formáját. Na de mi változott? Az alkotói vízió szinte teljes hiánya. A kreativitás beáldozása a futószalag, a franchise-osítás oltárán. Az irányvesztettség. Ami mára maradt, az néhány üdítő kivételtől eltekintve (mint pl. Shazam), csak színtelen, szagtalan egyenfilmek, amiken elrágicsálsz egy adag popcornt és egy light kólát, hogy aztán ugyanolyan lendülettel el is felejtsd azt. Ha van is manapság egy szuperhősfilmnek üzenete, az jobbára vagy valami ránk erőltetett, káros politikai ideológiában keresendő, vagy abban, hogy "hé, legyél te is ilyen lehetetlenül emberfelettien kemény, hátha akkor elérsz valami sikert az életben". Ami pedig a The Boys-t illeti, hát nagyon örülök annak, hogy Robiék beszélnek róla, minél több embernek kell megismernie (szerintem). A története felfogható a nagy sikerű Alan Moore regény, a Watchmen modern kori interpretációjának. A szuperhősöknek immáron mindegyike emberi mivoltunkon túlmutató képességekkel rendelkezik és a köztünk való jelenlétük már-már teljesen hétköznapivá vált, a személyükre pedig komplett iparágak, üzletágak épülnek. A szuperhősök immáron sztárok, akik különböző talk showkban szerepelnek és lényegében a világ körülöttük és személyi kultuszuk körül forog. Bár eredeti értelmében a szuperhős mint szerep és fogalomkör eme világban végtelenül kiüresedett, a világ lakosai azonban mégis afféle vallásos áhítattal tekintenek a szemükben isteni erővel felruházott alakokra. A sorozat különlegességét az adja, hogy még a Watchmennél is jobban képes lerántani a keserű realitás mocskába és fertőjébe az idealizált hősöket és megmutatni, hogy milyen sötét titkok is bújnak meg személyük heroikus fátyla mögött. Szexuális vonzatú zsarolás, eltusolt gyilkosságok, ártatlan emberek irányába intézett kegyetlen brutalitás és megannyi más téma sokasága sorakozik itt fel előttünk - csupa olyan dolog, melyeket semmilyen módon nem hozna az ember alapesetben összefüggésbe a szuperhősök fogalomkörével és személyével. A The Boys lényegében egy anti-szuperhős szuperhőssorozat, egy hihetetlenül erős és releváns válaszreakció a modern popkultúrát és összegészében az audiovizuális kultúrát letaglózó és szinte maradéktalanul felemésztő egynyári szuperhősfilmekre. Én sokkal erősebb karaktereket, dramaturgiai mélységet és általánosságban véve jóval magasabb filmművészeti értéket vélek felfedezni a 2000-es évek eleji és azt megelőző képregényfilmekben, mint a mostanra futószalagon gyártott Marvel és DC agymenésekben, és így a zsánerből mostanra szinte teljesen kiábrándulva jó látni, hogy végre érkezett valami, ami képes volt arra, hogy új életet leheljen ebbe a már igencsak megfáradt műfajba.
Ahogy én látom, a képregényadaptációk nagyon rossz értelemben élik a remeszánszukat. Az általad felhozott 70-es és 80-as évek bár jó alkotói víziókat tartalmaztak képregényfilmek terén, inkább megmaradtak a bugyuta, de közben valahol mégis jelentéssel rendelkező történeteknél. Akkoriban a rendezők és úgy a filmipar a képregényekre úgy tekintett, mint a legfiatalabb korosztályt bevonzani képes termékekre. Ez ugye aztán a már említett 2000-es évek elején változott. Cel lettek fedezve a komoly képregények is, jött a Pókember, az X-Men, aztán a berobbanó Nolanverse, ami alapjaiban írta át a képregényfilmeket. Volt még a Penge, ami szintén hatalmas újítás volt és ne felejtsük ki a Watchment se. A mélyrepülés az MCU-val kezdődött. Félreértés ne essék, vannak jó filmek az MCU-ban, de a Vasemberrel kezdve alapjaiban rengették meg azt, amit pl. Nolan felépített a Batman trilógiával. Elindult a dömping, jöttek a futószalagon gyártott Avenger filmek. És ez megint azt határozta meg mára, hogy a képregényfilmek a fiataloknak szólnak elsősorban. Kevés olyan van, ami nem. Könnyen emészthetőek, kevés üzenettel és leginkább csak popcornzabálásra jó a legtöbbje. Átalakította a mozikultúrát és mára alig rúgnak labdába a nem képregényfilmek. Úgy vált tömegcikké, hogy nem képvisel értéket, pedig a Marvel képregényei, amelyekből a filmek készültek, tele vannak mélyreszántó gondolatokkal. És eljutottunk oda, hogy a felnőtteknek már inkább az animációs képregényadaptációk szólnak. Egy DC Showcase: Death 19 percében mélyebb és fontosabb üzenetek rejlenek, mint pl. az Ultron Korában. A Constantine: City of Demons, vagy a Batman: Under the Red Hood történetei sokkalta rétegeltebbek és kidolgozottabbak, mint a legtöbb mai képregényfilm bármelyike. Ha valaki jó képregényadaptációt akar látni, annak a legtöbb DC animációs filmet tudom ajánlani. No meg persze az Arrowverse-t, de azért akkora mennyiségnél sajnos van nem kevés trash kontent is (khm Batwoman). A Boyst ki ne felejtsük, az a műfaj legmélyreszántóbb kritikája.
@@kitartas1488OI A Death animációs film szerintem is hatalmas, nagyon durva, hogy a cirka 20 percével milyen komoly érzelmeket tudott kiváltani belőlem. Az Arrowverse-ről viszont nem tudok nyilatkozni, sokkal inkább vagyok a klasszikus három felvonásos struktúra kedvelője (tehát ha egy történetnek van egy definitív eleje, közepe és vége), így főként a filmeket preferálom és relatíve kevés sorozatot nézek. Illetve azért én azt nem mondanám, hogy pl. a klasszikus Superman filmek bugyuták lettek volna (legalábbis az első két rész, és itt a második rész alatt a Donner által készítettet értem, nem a Lester általit). Egyszerűen csak végigvonul bennük egy igazán életigenlő, pozitív hangulat, és van egy nagyon szentimentalista szemléletmódja mindkettőnek - amellyel egyébként a '80-as évek számos klasszikus filmjének is előfutárai voltak hangulati alapon. Inkább talán azért tűnhetnek bugyutának, mert a modern kor embere - sajnos - nagyon hozzá van szokva, hozzá van szocializálódva egy erősen nihilista világképhez, így egy ennyire pozitív üzenetű és jellegű filmet talán furcsa lehet bizonyos embereknek látni mai szemmel.
Teljesen igazuk van. Az összes szuperhős filmet ismerem én is. Még azokat is ismerem amelyeket meg sem írtak. Vannak benne jók és rosszak. A jók nyernek vége. Ez van kitöltve CGI efektekkel, csimbummal és dír dúrral, egy csipet romantikàval és vannak benne szemek. Ezek nem egyszerű szemek. Lézer szemek. Tehàt mindenki nagy meglepetésére ezek a szemek bizony nagyon újszerű és eredeti ötlet alapjàn (kapaszkodjatok meg) bizony lézernyalàbokat lövelnek ki.
Az új NAT-ból szőröstül-bőröstül kivették Spártát és a görög-perzsa háborúkat, ezzel teljesen megfosztva kontextusától a száraz athéni anyagrészt, amúgy meg elvéve az átlag középiskolás korszakhoz való maradék fogódzkodóját is. Verető úr a művével egyértelműen ez ellen tiltakozik.
A DC képregényekben meg van magyarázva mi is igazából a gondviselés. Ez adja az igazi mélységét az egyésznek. Nem egy nagy képregényes gonosz, vagy hős kutatja a misztériumot, ami saját univerzumának mibenléte mögött áll. A DC Comics-ban például a világegyetem közepén a föld van, az univerzum határán pedig egy áthatolhatatlan fal, a Source wall található. A füzetekből kiderül, hogy azon túl nincs más csak a rendezetlen kvantum tér. Az az energia, ami minden gondolkodó elmék között áramlik, a kollektív tudatalatti. Ez a Source. Az alkotók és olvasók közösen életben tartott belső univerzuma. Minden könyv, film, álom ebben a végtelen kaotikus térben ölt alakot egy Source wall-al körbevéve, ami a realitásuk határa. Néhány DC karakter tisztában van vele, hogy az univerzumuk történéseit kifejezetten dramaturgiai okokból valakik írják, csavarják. Lerántják a rajzolt vásznat és mögötte megtalálják a time code-olt forgatókönyv részletet.
Mennyire tekinthetjük a filmművészet egy alapvető értékének a vizualitást? Mert abban ezek a filmek nagyon nagyot gurítanak, a concept art/designer munka ami mögöttük van az észbontó. Én főleg ezért szeretem nézni ezeket a filmeket, egyfajta "artist" szempontból. Az a probléma, hogy az emberek annyira alapvetőnek tekintik az ilyen szintű látványvilágot, hogy azt hiszik ez magától értetődő és alig van munka benne. Pedig ezeket a filmeket az animátorok, 3D modellezők, 2D artistok, grafikusok stb melósok viszik el a hátukon. Valójában az ő neveiknek illene feltűnnie a Credits legelején nem a színészekéinek. :)
"Annyira pörgősek a vágások hogy már teljesen fogyaszthatatlan"????? "Annyi szuperhős szereplő harcol annyi szuperhős szereplővel hogy követhetetlen"???" Filmként ez élvezhetetlen"????? Nem én vagyok a hülye ha ezeket gondolom? Köszönöm nektek az élményt! Köszönöm hogy ezek elhangzottak! Megadták azt az örömöt hogy nem, vagy nem egyedül vagyok defektes. Egy nagy pacsi mindhármotoknak.
30:45 ere van egy ironikus cementem: Kellő mennyiségű szerep játék tapasztalat után és kellő mennyiségű sztori, anime után felmerül a kérdés, nem lehet hogy szuper erős démonok és szörnyek akár egy alien királynő a maga világába még se olyan félelmetes ás veszélyesek vagy emberelnek mit egy megfelelő pozícióban lévő egyszerű ember. PL a the boys cégvezetője, a Promised neverland emberiség vezetője, a Cég ura a robotzsaruban, vagy a .Alien filmek cégvezérei.
nem találtam elérhetőséget úgyhogy idelinkelem a hölgyet aki 1 órás megvásárolható hanganyaggal felébreszti benned az istennőt, álmodozóból megvalósítóvá válhatsz általa, szeretném látni valamelyik részben kollarannacoach.hu/
Ahogy a Translucentet megölték én nem értettem miért tartott olyan sokáig, nekem körülbelül a második percben, hogy elkezdték magyarázni a képességét egyértelmű volt, hogy azt kéne legalább megpróbálni valamilyen irányból. Tipikusan az az eset amikor valami nagyon triviálisnak tűnő megoldást próbálnak nagyon zseniálisan beállítani.
9 percnél elég nagy blődségeket beszélsz Robi. Amikor számonkéred, hogy ezeknek a karaktereknek nincsennek jellemhibáik, nem három dimenziósak, nincs karakterfejlődésük, akkor igazából csak arról teszel tanúbizonyságot, hogy úgy igazából egy komolyabb részét sem nézted még meg ezeknek a filmeknek. Sajnos ott tart ma Hollywood, hogy a karakterépítés de facto etalonját a Marvel univerzum filmjei képezik. Nézzük meg Doktor Strange-et. Egy önelégült seggfej volt, aki el sem tudta képzelni, hogy lehet a világon nála hatalmasabb erő. Felelőtlensége miatt balesetet szenved, és megnyomorodik. Elveszít mindent, a pénzét, a sebészi állását, a barátait, önmagát - mindent amit szeret. Pokoljárássá válik az élete, mígnem utolsó reményében megy el a tibeti szektához, ahol elkezdődik a filmnek kb az az egy órája, ami mind arról szól, hogy hogyan sikerül ezeken a jellemhibákon túllépnie. Végül a teljes önfeláldozás révén, annak a révén, ami a jellemhibája szöges ellentéte éri el a sikert a film végén. Ha ez nem karakterfejlődés, akkor nem tudom mi az. És ki lehet így elemezni a többi filmet is, csak el kell engedni a kultursznobériát. Egyetlen egy film volt a Marvel sorozatban, amire ezek a felvetések igazak voltak, és az a Captain Marvel volt. Nem véletlenül közutálat tárgya a film a hard core rajongók között.
8:55-nél induló monológ azt igazolja, hogy valóban nem láttátok ezeket a filmeket. Az esetek 90%-ban egyet értek Robival, de ez nagyon mellé ment. Ezek mint reprezentálva vannak ezekben a filmekben és amik rosszabbak lettek ott pont nincsenek. A fő probléma, hogy ezeket filmként nézitek, amikor ezek 1 sorozat egyes részei (A Sherlock is sorozat, attól hogy másfél órás 1 része - en.wikipedia.org/wiki/Sherlock_%28TV_series%29). Ugyan akkor egyetértünk abba, hogy ezeknek a filmeknek sokkal kisebb a mozgásterük (és a klasszikus értelemben mint írtam nem is filmek), de pont azért lettek ezek sikeresek, mert ezt meg tudják haladni (Az MCU filmek nagyobbik része ilyen). A DCU filmei pont azért nem sikeresek, mert olyanok mint amit a monológodban elmondasz.
A marvel filmek azert sikeresek mert lementek qrwaba es csaladi mozidelutant csinalnak vigjatek jegyekkel hogy az egesz csaladott szolga modon szorakoztassak.
2 роки тому
@@bruce.brucewayne A mostani 4. Fázisra ez nagyon igaz, az első 10 évre viszont nem. Vigjáték jegyek - igen, legtöbbször családi mozi - igen. És? Ezek mellett vannak benne értékek. Nem annyi mint egy Watchmanben vagy V, mint Vérbosszúban de van.
@ nem tudom honnan melyik fazis van, de gondolom a vegjatek utan van az uj. Na most 2 film kozvetlen utana. Fekete ozvegy.- a legjobb amit marvel szinekben lattam, kerultek a vigjatek klieseket, mar-mar DC szintu komolysag es komorsag, folyamatosan lekotott. Pokember nincs hazaut - fajdalmas volt szinte szo szerint, amit felepitettek valaha pokember filmekben pozitivum, tette azt barmelyik a 3 kozul, azt most szepen egyszerre gyurtek maguk ala.
Az egész társadalom felépítésére való szuperképességű ember bőven megvan a Marvelben és a DC-ben is csak a filmekben mindig le kell egyszerűsíteni a dolgok, mert két órába nem fér bele amit száz képregény füzeten keresztül mesélnek. Az első MCU Amerika Kapitány filmben mutatják, hogy válogatnak katonák közül a szuperkatona programra, hogyan kapja meg a szériumot/sugárzást amitől szuperképességei lesznek Amerika Kapitánynak, mi alapján válogatják ki, mi történik, ha hasonló behatás rosszabb erkölcsi minőségű embert ér. Semmi "misztikum" nem volt benne. A nagyon misztikus Dr. Strange például kemény tanulással sajátítja el a varázslást, annyi különleges képessége van, hogy fotografikus memóriával született amit szuperhős karrierje előtt sebészként kamatoztatott. Deep nem csak a kopoltyújára komplexusos hanem arra, hogy használhatatlan vacak képessége van (mellesleg buta mint a tengerfenék) és Aquamannel ellentétben aki sebezhetetlen, és ultramegaprofi fegyverforgató, ő csak egy bohóc. A 7.ben meg azért tűrték meg mert Green-PR szempontból előnyös volt. Aquamenre nagyon felszínesen hasonlít csak, mert pont amiért Aquamannek nem csak annyi a képessége, hogy a halakkal tud beszélni és nem "nyomi" ki van véve Deep-ből. ua-cam.com/video/ye---gi8Hlg/v-deo.html
Van egy szuperhősös sorozat, amiben van jellemfejlődés - vagy zuhanás- , a főszereplők általában nem fekete-fehérek, van rendes történetük, lelki hátterük stb. . Néha könnyed, máskor egyszerűen középszerű, de vannak igazán drámai jelenetei, részei is. Nekem ez a kedvencem. The Umbrella Academy, a Netflixen adják.
Egyébként ha szupererőt akarsz nem kell mást tenned mint sok Christus Maximus-t rendelni!!!! (figyelem ezt a poént csak az igazi Puzsér fanok fogják érteni:-D)
Nagyon sok a pontatlanság.. Legalább meghívhattatok volna valakit aki otthon van a Marve ,és DC témában. Emellett meg nem tartom jogosnak olyan megközelítésből vizsgálni a szuperhős képregények létjogosultságát , hogy ezek mennyire reálisak...
"Igényeljük a történelmet, a karaktereket, a történetmesélést... stb, stb" A Marvel filmektől is megkapjátok ugyanezt, csak nem 1 db filmtől, hanem egy több évet átívelő film-sorozat formájában. Nem kell ezt túlmisztifikálni, meg fikázni a szuperhős filmeket, sem elítélni azokat akik ezeket nézik. Attól mert Ti nem szeretik a sci-fit, attól még nagyon sokan igen (számomra pl. gépészmérnökként a Vasember most, 28 évesen is az egyik legkirályabb film amit valaha láttam). Ettől még ugyanúgy megnézek egy mély, filozófiai / társadalmi témákat feszegető filmet is. A Marvel filmek különösen igényesen meg vannak csinálva a többi franchise-hoz képest, tehát nyugodtan felhozhatok egy olyan hasonlatot, mint ha pl. komolyzenét (mély filmek) hasonlítanánk könnyed pop/rock műfajhoz (szuperhős film). Nem feltétlenül jobb, vagy rosszabb egyik sem, csak más. Ha már pl. a DC szuperhős filmeket nézem, akkor már nem biztos, hogy megállná a helyét a fenti hasonlat, azt inkább valami sz*r gagyi zenéhez tudnám hasonlítani, amit néha meghallgatsz, de nem lesz a kedvenced. Ízlések és pofonok. A The Boys amúgy nagyon király!
Pontosan a fekete-fehér felosztás miatt toltam el magamtól ezt a világot tizenévesen, és függtem rá inkább a japánok rajzolt világaira. Ebben a faék egyszerűségével bíró műfajban egész revelációként hatott már a Deadpool vagy a Doom Patrol is, a Joker pedig éppen ezért nem tartozik a többihez, csak papíron (történetileg). A korábban említett animék/mangák közül pedig a One Punch Man pont a nyugati szuperhőskultuszt hívja ki...
Hát minden kezdet véget ér , Super vagy nem tökös lényeg le lett győzve Hitler ez a lényeg a többi csak körítés és rizsa a világban a csoda működik ha tetcik ha nem
7:22 akkor Mágus-ozzatok vagy D&D - zetek :D így is kevés a játékos, ezeket a játékok mint a modern társasokat gamer-eknek illene népszerűsíteni. Van Vampire Maszkabál 20 század sztorita is (annyi fajta van nem is sorolom). Jó "mesélővel" egy film se hozza aszt a színvonalat, világ kiépítést és élményt amit egy jó szerepjáték nyújthat :D a filmeket meg hagyjuk meg amire valók, vizuális akció és kép gyönyör, Szeretnénk jobb filmeket :D persze......az az előérzetem nem mi magyarok fogjuk legyártani őket :D
42:57 ez se reális, én ajánlom figyelmetekbe a One punch man sorozatot. Amúgy night train se reális, ha tényleg mindent elvennének tőle egy reális ember kihajítana par embert a felhőkarcoló tetejéről majd mielőtt elég ha úgy is felgyújtják :D
Nagyon meglepődtem, hogy a második évad színvonaleséséről egy szó sem esett. Robitól vártam, hogy felhozza, hogy mennyire béna volt ez a woke, nácizós, rasszistázós vonal, amit már minden sorozatba muszáj belevinni. Teljesen hazavágta az egész történetet, ami tök jól indult az első évaddal. De a szájbarágós politikai bullshit elől nincs menekvés.
@@hellorodgeryoung9658 Nekem is úgy tűnt, de valahol a bíróságos, fejrobbantós jelenetről volt szó, az a második évad. De amit a Homelander és Becca kapcsolatáról, ill. a gyerekükről mondtak, az is hülyeség volt. Nem rabolta el, nem tartotta fogva, a gyerek létezéséről nem is tudott addig a pillanatig, ez egyértelműen kiderül. Mindent a cég intézett ebből.
9:44 kicsit felszínes az ismeretetek, van igazság abban, amit mondtok, de erős és indokolatlan az általánosíás. Vannak bőven 3D karakterek, legjobb példa, azaz ellenpélda az idézett kijelentésre Tony Stark.
Animeses? :) (Animes) Hogy jon az ide? (Teljesen mas, keleti kulturat tartalmaz) 302 anime sorozatot lattam mar az animeaddicts kovetese szerint, de nem ereztem megszolitva magam a musorban, nincs is duhodt commentem :).
@@fanvonyitomadar680 O dehogy. Pont hogy teljesen mas a ketto. Peldaul az animekben sokszor nincs is explicit jo meg rossz/gonosz, csak kulonbozo erdekek es motivaiciok, te meg elkezdesz az egyikkel azonosulni, es ha a vegen pont az az oldal bukik el, akkor ott alsz ertetlenul es elgondolkozol. Ez nagyon jo izelito a felnott emeberi eletrol. Sok anime van, ami kifejezetten 20 ev feletti fiatal felnotteknek szol, kulon mufaj van ra es nem is nezetnem meg gyerekekkel/tinedzserekkel. En 36 evesen es nezek animet, es nincs is ezzel semmi baj ha tartalmas es szorakoztat.
cipruson senkit nem vernek agyon, mert torok neve van. legalabbis a gorog reszen meg ilyenrol nem hallottam. itt nem szokas osszeverni egymast, mert vkinek mas a neve vagy mast gondol a vilagrol...
Nagyon túl lett magyarázva ez a téma. Gondolok itt a superhero filmekre. Szörnyű mikor valaki a saját intellektusától megrészegülve mindenhez ért és mindenben talál mélyen rejlő összefüggéseket. Rengetek belemagyarázás és téves infó hangzik el.
Ez komoly? A teljes zenét lenyomjátok, amiről kritikát mondtok?, de az egy vállalhatatlan hulladék... Szerintem sokan csak miattatok ismernek meg ilyen szégyentelen zenéket. Most ti komolyan reklámot csináltok elődóknak? Mert egyre jobban ez körvonalazódik... meg az, hogy az 5-6000 emberen kívül senki se nézi/hallgatja ezt már... Nem lehetne olyan zenéket kritizálni, amit szerettek? Ez lehetne akár egy önismereti tréning is, így meg csak reklám és fikázás, ész és érv nélkül.
Vannak gagyi filmek. De aki gagyi filmet néz az maga is gagyi. Bocsika. Aki gagyi műsort hallgat az maga is gagyi. Akik fikázzák a gagyit s őket hallgatni lehet tök jó. De nem nekem. És neked ?
![A PUA-biblia; Hungária: Csókkirály [ÖM #333]](http://i.ytimg.com/vi/J-JFgeaEG-Q/mqdefault.jpg)
![A PUA-biblia; Hungária: Csókkirály [ÖM #333]](/img/tr.png)
![Szomszédolás [ÖM #104]](http://i.ytimg.com/vi/fCI8X6p0Dps/mqdefault.jpg)
![hír vagy reklám | Black Mirror S03 [ÖM #143]](/img/n.gif)
Spártai Kemál Veretőgép 2020 1:17:18
"Van neki egy használhatatlan szuperképessége. Ha teljesen egyedül van, akkor láthatatlanná tud válni."
Ménes Attila: Műanyag szalonna
De jó, hogy végre beleteszitek azt a zenét, amiről beszéltek. Így az igazi az élmény :D
Végre Robi szóba hozta mikor Martin Scorsese vidámparki élményhez hasonlította a szuperhős filmeket. Már régóta vártam erre.:^) Kár hogy arról már nem esett szó hogy utána milyen színtű le karakter gyilkolást kapott majdhogynem mindenhol. Mert egyedüliként ki merte mondani hogy miről is szólnak ezek a filmek. Oké talán elkövette azt a hibát hogy egy kalap alá vette az összes szuperhősös filmet, de azért mégis csak érdekes látni hogy mit kapsz azért hogyha fikázni mersz egy jól menő franchise-t.
Én értem Robinak a szuperhősfilmekre vonatkozó kritikáját (és bizonyos szempontból egyet is értek vele), azonban alapvetően nem a szuperhősfilmmel, mint műfajjal van a baj, hanem ezen alkotások túlzott homogenitásával, megkérdőjelezhető minőségével és franchise-osításával. Ez különösen az utóbbi 10 évben vált tényleges és mérvadó problémává, mialatt megszülettek az úgynevezett cinematic universe-ek, és ahogyan szép lassan a zsáner teljesen eluralta a mainstreamet, ezzel kiszorítva kb. minden más tartalmat és az elsődleges fogyasztási termékévé vált a moziba járó embereknek.
Ha visszatekintünk a szuperhősfilmek első igazi hullámára a 70-es, 80-as évekből (Superman, Batman), vagy a már jóval nagyobb port kavaró másodikra az ezredforduló környékéről (Penge, X-Men, Pókember stb.), akkor jól lehet látni, hogy az ekkortájt készült és történetesen a mainstreambe betörő alkotások egytől-egyig merőben alkotói, a rendező keze nyomát magukon hordozó, valóban egyedi filmek voltak. Ami pedig a különlegességüket adta, hogy elsősorban soha nem a klasszikus értelemben vett képregényfilmeknek / képregény-akciófilmeknek érződtek (a Pengét leszámítva), hanem karakterközpontú drámáknak és/vagy ifjúsági filmeknek, egy érdekes eredettörténetnek a felnövésről, a nagy világba belépésről, a magasabb szintű felelősségekkel való megbírkózásról.
Például a Pókember 2. csak másodsorban szuperhősfilm, de elsőrangúan egy fiatal srácról szól, aki próbál utat találni magának a nagyvilágban és egyensúlyozni a rá nehezedő akadályok között (munka, szerelmi élet, család, barátok), és mindeközben megpróbálni a lehető legjobban cselekedni - mindemellett pedig érezhető Sam Raimi-nek a jellegzetes, bohókás stílusa az alkotáson és az egész film tele szívvel, lélekkel, szenvedéllyel. Nagyvonalakban ugyanez igaz az eredeti Supermanre, illetve a Donner által kreált folytatásra (amit csak 2006-ban adtak ki rajongói nyomásra). A jobb X-Men részek meg amellett, hogy rendkívül színes és érdekes karaktereket vonultatnak fel, egyben tolerancia mellett kampányoló filmek is (méghozzá anélkül, hogy ezt egy pillanatra is a képünkbe rágnák).
Régen a jobb szuperhősfilmek a valóban emberi értékekről szóltak és arra próbáltak rávilágítani, hogy egyszerű halandóként is megvan bennünk az erő, hogy jobbá tudjuk tenni az életünket, a környezetünkét, vagy akár picit a világot is, míg pl. a Superman egyfajta modern krisztusi tanmese volt, a szerény, jámbor Kal-ellel a főszerepben, aki önkéntesen akart belekóstolni a hétköznapi ember világába, és a története inspirálólag tudott hatni a kor emberére, hogy próbáljon meg túlhaladni önmagán és nemesebb értékek mentén felépíteni, előrevinni az életét és elérni a legjobb formáját.
Na de mi változott? Az alkotói vízió szinte teljes hiánya. A kreativitás beáldozása a futószalag, a franchise-osítás oltárán. Az irányvesztettség. Ami mára maradt, az néhány üdítő kivételtől eltekintve (mint pl. Shazam), csak színtelen, szagtalan egyenfilmek, amiken elrágicsálsz egy adag popcornt és egy light kólát, hogy aztán ugyanolyan lendülettel el is felejtsd azt. Ha van is manapság egy szuperhősfilmnek üzenete, az jobbára vagy valami ránk erőltetett, káros politikai ideológiában keresendő, vagy abban, hogy "hé, legyél te is ilyen lehetetlenül emberfelettien kemény, hátha akkor elérsz valami sikert az életben".
Ami pedig a The Boys-t illeti, hát nagyon örülök annak, hogy Robiék beszélnek róla, minél több embernek kell megismernie (szerintem).
A története felfogható a nagy sikerű Alan Moore regény, a Watchmen modern kori interpretációjának. A szuperhősöknek immáron mindegyike emberi mivoltunkon túlmutató képességekkel rendelkezik és a köztünk való jelenlétük már-már teljesen hétköznapivá vált, a személyükre pedig komplett iparágak, üzletágak épülnek. A szuperhősök immáron sztárok, akik különböző talk showkban szerepelnek és lényegében a világ körülöttük és személyi kultuszuk körül forog. Bár eredeti értelmében a szuperhős mint szerep és fogalomkör eme világban végtelenül kiüresedett, a világ lakosai azonban mégis afféle vallásos áhítattal tekintenek a szemükben isteni erővel felruházott alakokra.
A sorozat különlegességét az adja, hogy még a Watchmennél is jobban képes lerántani a keserű realitás mocskába és fertőjébe az idealizált hősöket és megmutatni, hogy milyen sötét titkok is bújnak meg személyük heroikus fátyla mögött. Szexuális vonzatú zsarolás, eltusolt gyilkosságok, ártatlan emberek irányába intézett kegyetlen brutalitás és megannyi más téma sokasága sorakozik itt fel előttünk - csupa olyan dolog, melyeket semmilyen módon nem hozna az ember alapesetben összefüggésbe a szuperhősök fogalomkörével és személyével. A The Boys lényegében egy anti-szuperhős szuperhőssorozat, egy hihetetlenül erős és releváns válaszreakció a modern popkultúrát és összegészében az audiovizuális kultúrát letaglózó és szinte maradéktalanul felemésztő egynyári szuperhősfilmekre.
Én sokkal erősebb karaktereket, dramaturgiai mélységet és általánosságban véve jóval magasabb filmművészeti értéket vélek felfedezni a 2000-es évek eleji és azt megelőző képregényfilmekben, mint a mostanra futószalagon gyártott Marvel és DC agymenésekben, és így a zsánerből mostanra szinte teljesen kiábrándulva jó látni, hogy végre érkezett valami, ami képes volt arra, hogy új életet leheljen ebbe a már igencsak megfáradt műfajba.
Jobban jártunk volna ha te ülsz bent a stúdióban. Kevesebb értelmetlen belemagyarázást hallottam volna.
Ahogy én látom, a képregényadaptációk nagyon rossz értelemben élik a remeszánszukat. Az általad felhozott 70-es és 80-as évek bár jó alkotói víziókat tartalmaztak képregényfilmek terén, inkább megmaradtak a bugyuta, de közben valahol mégis jelentéssel rendelkező történeteknél. Akkoriban a rendezők és úgy a filmipar a képregényekre úgy tekintett, mint a legfiatalabb korosztályt bevonzani képes termékekre.
Ez ugye aztán a már említett 2000-es évek elején változott. Cel lettek fedezve a komoly képregények is, jött a Pókember, az X-Men, aztán a berobbanó Nolanverse, ami alapjaiban írta át a képregényfilmeket. Volt még a Penge, ami szintén hatalmas újítás volt és ne felejtsük ki a Watchment se.
A mélyrepülés az MCU-val kezdődött. Félreértés ne essék, vannak jó filmek az MCU-ban, de a Vasemberrel kezdve alapjaiban rengették meg azt, amit pl. Nolan felépített a Batman trilógiával. Elindult a dömping, jöttek a futószalagon gyártott Avenger filmek.
És ez megint azt határozta meg mára, hogy a képregényfilmek a fiataloknak szólnak elsősorban. Kevés olyan van, ami nem. Könnyen emészthetőek, kevés üzenettel és leginkább csak popcornzabálásra jó a legtöbbje. Átalakította a mozikultúrát és mára alig rúgnak labdába a nem képregényfilmek. Úgy vált tömegcikké, hogy nem képvisel értéket, pedig a Marvel képregényei, amelyekből a filmek készültek, tele vannak mélyreszántó gondolatokkal.
És eljutottunk oda, hogy a felnőtteknek már inkább az animációs képregényadaptációk szólnak. Egy DC Showcase: Death 19 percében mélyebb és fontosabb üzenetek rejlenek, mint pl. az Ultron Korában. A Constantine: City of Demons, vagy a Batman: Under the Red Hood történetei sokkalta rétegeltebbek és kidolgozottabbak, mint a legtöbb mai képregényfilm bármelyike.
Ha valaki jó képregényadaptációt akar látni, annak a legtöbb DC animációs filmet tudom ajánlani. No meg persze az Arrowverse-t, de azért akkora mennyiségnél sajnos van nem kevés trash kontent is (khm Batwoman). A Boyst ki ne felejtsük, az a műfaj legmélyreszántóbb kritikája.
@@kitartas1488OI A Death animációs film szerintem is hatalmas, nagyon durva, hogy a cirka 20 percével milyen komoly érzelmeket tudott kiváltani belőlem. Az Arrowverse-ről viszont nem tudok nyilatkozni, sokkal inkább vagyok a klasszikus három felvonásos struktúra kedvelője (tehát ha egy történetnek van egy definitív eleje, közepe és vége), így főként a filmeket preferálom és relatíve kevés sorozatot nézek. Illetve azért én azt nem mondanám, hogy pl. a klasszikus Superman filmek bugyuták lettek volna (legalábbis az első két rész, és itt a második rész alatt a Donner által készítettet értem, nem a Lester általit). Egyszerűen csak végigvonul bennük egy igazán életigenlő, pozitív hangulat, és van egy nagyon szentimentalista szemléletmódja mindkettőnek - amellyel egyébként a '80-as évek számos klasszikus filmjének is előfutárai voltak hangulati alapon. Inkább talán azért tűnhetnek bugyutának, mert a modern kor embere - sajnos - nagyon hozzá van szokva, hozzá van szocializálódva egy erősen nihilista világképhez, így egy ennyire pozitív üzenetű és jellegű filmet talán furcsa lehet bizonyos embereknek látni mai szemmel.
Teljesen igazuk van. Az összes szuperhős filmet ismerem én is. Még azokat is ismerem amelyeket meg sem írtak. Vannak benne jók és rosszak. A jók nyernek vége. Ez van kitöltve CGI efektekkel, csimbummal és dír dúrral, egy csipet romantikàval és vannak benne szemek. Ezek nem egyszerű szemek. Lézer szemek. Tehàt mindenki nagy meglepetésére ezek a szemek bizony nagyon újszerű és eredeti ötlet alapjàn (kapaszkodjatok meg) bizony lézernyalàbokat lövelnek ki.
Az új NAT-ból szőröstül-bőröstül kivették Spártát és a görög-perzsa háborúkat, ezzel teljesen megfosztva kontextusától a száraz athéni anyagrészt, amúgy meg elvéve az átlag középiskolás korszakhoz való maradék fogódzkodóját is. Verető úr a művével egyértelműen ez ellen tiltakozik.
A DC képregényekben meg van magyarázva mi is igazából a gondviselés. Ez adja az igazi mélységét az egyésznek. Nem egy nagy képregényes gonosz, vagy hős kutatja a misztériumot, ami saját univerzumának mibenléte mögött áll. A DC Comics-ban például a világegyetem közepén a föld van, az univerzum határán pedig egy áthatolhatatlan fal, a Source wall található. A füzetekből kiderül, hogy azon túl nincs más csak a rendezetlen kvantum tér. Az az energia, ami minden gondolkodó elmék között áramlik, a kollektív tudatalatti. Ez a Source. Az alkotók és olvasók közösen életben tartott belső univerzuma. Minden könyv, film, álom ebben a végtelen kaotikus térben ölt alakot egy Source wall-al körbevéve, ami a realitásuk határa. Néhány DC karakter tisztában van vele, hogy az univerzumuk történéseit kifejezetten dramaturgiai okokból valakik írják, csavarják. Lerántják a rajzolt vásznat és mögötte megtalálják a time code-olt forgatókönyv részletet.
Mennyire tekinthetjük a filmművészet egy alapvető értékének a vizualitást? Mert abban ezek a filmek nagyon nagyot gurítanak, a concept art/designer munka ami mögöttük van az észbontó. Én főleg ezért szeretem nézni ezeket a filmeket, egyfajta "artist" szempontból. Az a probléma, hogy az emberek annyira alapvetőnek tekintik az ilyen szintű látványvilágot, hogy azt hiszik ez magától értetődő és alig van munka benne. Pedig ezeket a filmeket az animátorok, 3D modellezők, 2D artistok, grafikusok stb melósok viszik el a hátukon. Valójában az ő neveiknek illene feltűnnie a Credits legelején nem a színészekéinek. :)
"Annyira pörgősek a vágások hogy már teljesen fogyaszthatatlan"????? "Annyi szuperhős szereplő harcol annyi szuperhős szereplővel hogy követhetetlen"???" Filmként ez élvezhetetlen"????? Nem én vagyok a hülye ha ezeket gondolom? Köszönöm nektek az élményt! Köszönöm hogy ezek elhangzottak! Megadták azt az örömöt hogy nem, vagy nem egyedül vagyok defektes. Egy nagy pacsi mindhármotoknak.
30:45 ere van egy ironikus cementem: Kellő mennyiségű szerep játék tapasztalat után és kellő mennyiségű sztori, anime után felmerül a kérdés, nem lehet hogy szuper erős démonok és szörnyek akár egy alien királynő a maga világába még se olyan félelmetes ás veszélyesek vagy emberelnek mit egy megfelelő pozícióban lévő egyszerű ember. PL a the boys cégvezetője, a Promised neverland emberiség vezetője, a Cég ura a robotzsaruban, vagy a .Alien filmek cégvezérei.
Hopp csiribiri hoppá-SPÁRTIAAAAAK!!!!
sokkal több volt ebben a számban, összecsapott lett az elemzés !!
The Boys - Az egyik kedvenc sorozatom
Baxodjatok meg hogy telibe belekurtatok ezt a szenny zenet 😆😆
nem találtam elérhetőséget úgyhogy idelinkelem a hölgyet aki 1 órás megvásárolható hanganyaggal felébreszti benned az istennőt, álmodozóból megvalósítóvá válhatsz általa, szeretném látni valamelyik részben kollarannacoach.hu/
Magyarországon mindenki Spártai, Váci ákhileusz!!!!!
Biztos így volt eredetileg, csak kijavította a Lektor:
“Ami kell öcsém megveszem,
Probléma itt ma nem leszen” 🤣
ezért most meghallgattam a Warpigs - Monte Carlo-t, megnyered, vagy megveszed de én nem, hogyha kell, csak elveszem :))) így a legjobb
32:45 és menyivel több és súlyosabb lenne a kár ha fő gonosz nyer a végén mert senki nem próbálja megállítani.
Ahogy a Translucentet megölték én nem értettem miért tartott olyan sokáig, nekem körülbelül a második percben, hogy elkezdték magyarázni a képességét egyértelmű volt, hogy azt kéne legalább megpróbálni valamilyen irányból. Tipikusan az az eset amikor valami nagyon triviálisnak tűnő megoldást próbálnak nagyon zseniálisan beállítani.
9 percnél elég nagy blődségeket beszélsz Robi. Amikor számonkéred, hogy ezeknek a karaktereknek nincsennek jellemhibáik, nem három dimenziósak, nincs karakterfejlődésük, akkor igazából csak arról teszel tanúbizonyságot, hogy úgy igazából egy komolyabb részét sem nézted még meg ezeknek a filmeknek. Sajnos ott tart ma Hollywood, hogy a karakterépítés de facto etalonját a Marvel univerzum filmjei képezik.
Nézzük meg Doktor Strange-et. Egy önelégült seggfej volt, aki el sem tudta képzelni, hogy lehet a világon nála hatalmasabb erő. Felelőtlensége miatt balesetet szenved, és megnyomorodik. Elveszít mindent, a pénzét, a sebészi állását, a barátait, önmagát - mindent amit szeret. Pokoljárássá válik az élete, mígnem utolsó reményében megy el a tibeti szektához, ahol elkezdődik a filmnek kb az az egy órája, ami mind arról szól, hogy hogyan sikerül ezeken a jellemhibákon túllépnie. Végül a teljes önfeláldozás révén, annak a révén, ami a jellemhibája szöges ellentéte éri el a sikert a film végén. Ha ez nem karakterfejlődés, akkor nem tudom mi az. És ki lehet így elemezni a többi filmet is, csak el kell engedni a kultursznobériát.
Egyetlen egy film volt a Marvel sorozatban, amire ezek a felvetések igazak voltak, és az a Captain Marvel volt. Nem véletlenül közutálat tárgya a film a hard core rajongók között.
Ja, és ugyan ebben a filmben egészen hasonló módon van kezelve az antagonista is. Az sem egy kivágott papírmasé figura ám.
Nekem csak német nyelven jön az Amazon. A menüben nincs magyar. Valami megoldást tud valaki?
The Boys kegyetlen, imádom!!
8:55-nél induló monológ azt igazolja, hogy valóban nem láttátok ezeket a filmeket.
Az esetek 90%-ban egyet értek Robival, de ez nagyon mellé ment.
Ezek mint reprezentálva vannak ezekben a filmekben és amik rosszabbak lettek ott pont nincsenek.
A fő probléma, hogy ezeket filmként nézitek, amikor ezek 1 sorozat egyes részei (A Sherlock is sorozat, attól hogy másfél órás 1 része - en.wikipedia.org/wiki/Sherlock_%28TV_series%29).
Ugyan akkor egyetértünk abba, hogy ezeknek a filmeknek sokkal kisebb a mozgásterük (és a klasszikus értelemben mint írtam nem is filmek), de pont azért lettek ezek sikeresek, mert ezt meg tudják haladni (Az MCU filmek nagyobbik része ilyen).
A DCU filmei pont azért nem sikeresek, mert olyanok mint amit a monológodban elmondasz.
A marvel filmek azert sikeresek mert lementek qrwaba es csaladi mozidelutant csinalnak vigjatek jegyekkel hogy az egesz csaladott szolga modon szorakoztassak.
@@bruce.brucewayne A mostani 4. Fázisra ez nagyon igaz, az első 10 évre viszont nem. Vigjáték jegyek - igen, legtöbbször családi mozi - igen. És? Ezek mellett vannak benne értékek. Nem annyi mint egy Watchmanben vagy V, mint Vérbosszúban de van.
@ nem tudom honnan melyik fazis van, de gondolom a vegjatek utan van az uj. Na most 2 film kozvetlen utana. Fekete ozvegy.- a legjobb amit marvel szinekben lattam, kerultek a vigjatek klieseket, mar-mar DC szintu komolysag es komorsag, folyamatosan lekotott. Pokember nincs hazaut - fajdalmas volt szinte szo szerint, amit felepitettek valaha pokember filmekben pozitivum, tette azt barmelyik a 3 kozul, azt most szepen egyszerre gyurtek maguk ala.
Én a kacsaember nevű szuperhős akarok lenni. Szuperképességek: Odafosok néha a jàrdàra és ropogós a bőröm.
Az egész társadalom felépítésére való szuperképességű ember bőven megvan a Marvelben és a DC-ben is csak a filmekben mindig le kell egyszerűsíteni a dolgok, mert két órába nem fér bele amit száz képregény füzeten keresztül mesélnek.
Az első MCU Amerika Kapitány filmben mutatják, hogy válogatnak katonák közül a szuperkatona programra, hogyan kapja meg a szériumot/sugárzást amitől szuperképességei lesznek Amerika Kapitánynak, mi alapján válogatják ki, mi történik, ha hasonló behatás rosszabb erkölcsi minőségű embert ér. Semmi "misztikum" nem volt benne.
A nagyon misztikus Dr. Strange például kemény tanulással sajátítja el a varázslást, annyi különleges képessége van, hogy fotografikus memóriával született amit szuperhős karrierje előtt sebészként kamatoztatott.
Deep nem csak a kopoltyújára komplexusos hanem arra, hogy használhatatlan vacak képessége van (mellesleg buta mint a tengerfenék) és Aquamannel ellentétben aki sebezhetetlen, és ultramegaprofi fegyverforgató, ő csak egy bohóc. A 7.ben meg azért tűrték meg mert Green-PR szempontból előnyös volt. Aquamenre nagyon felszínesen hasonlít csak, mert pont amiért Aquamannek nem csak annyi a képessége, hogy a halakkal tud beszélni és nem "nyomi" ki van véve Deep-ből.
ua-cam.com/video/ye---gi8Hlg/v-deo.html
Van egy szuperhősös sorozat, amiben van jellemfejlődés - vagy zuhanás- , a főszereplők általában nem fekete-fehérek, van rendes történetük, lelki hátterük stb. . Néha könnyed, máskor egyszerűen középszerű, de vannak igazán drámai jelenetei, részei is. Nekem ez a kedvencem. The Umbrella Academy, a Netflixen adják.
Hetek ota nem alszom, probalom kideriteni mi az a veretogep es sajnos ez a beszelgetes sem vezetett kozelebb a megoldashoz :(
Egyébként ha szupererőt akarsz nem kell mást tenned mint sok Christus Maximus-t rendelni!!!! (figyelem ezt a poént csak az igazi Puzsér fanok fogják érteni:-D)
Régi szép idők!
De akàr ihatnàl Puzsér-kolát is! 😎
ua-cam.com/video/I8fXDh7zZTU/v-deo.html Azért belinkelem akkor már ha valaki érteni szeretné vagy esetleg rendelni.:-D
@@kyloren9609 nekem màr van 2
fizikai fájdalmat éreztem miközben halgattam ezt a zenének csúfolt fost!
Nagyon sok a pontatlanság.. Legalább meghívhattatok volna valakit aki otthon van a Marve ,és DC témában. Emellett meg nem tartom jogosnak olyan megközelítésből vizsgálni a szuperhős képregények létjogosultságát , hogy ezek mennyire reálisak...
Netflixen a Gotham c. Sorozatban van sztori, karakterek is boseggel. Nezzetek bele nem rossz:)
1:21 The Boys; 1:17:18 Jónás Emil: Spártai Kemál Veretőgép 2020
"Igényeljük a történelmet, a karaktereket, a történetmesélést... stb, stb" A Marvel filmektől is megkapjátok ugyanezt, csak nem 1 db filmtől, hanem egy több évet átívelő film-sorozat formájában. Nem kell ezt túlmisztifikálni, meg fikázni a szuperhős filmeket, sem elítélni azokat akik ezeket nézik. Attól mert Ti nem szeretik a sci-fit, attól még nagyon sokan igen (számomra pl. gépészmérnökként a Vasember most, 28 évesen is az egyik legkirályabb film amit valaha láttam). Ettől még ugyanúgy megnézek egy mély, filozófiai / társadalmi témákat feszegető filmet is. A Marvel filmek különösen igényesen meg vannak csinálva a többi franchise-hoz képest, tehát nyugodtan felhozhatok egy olyan hasonlatot, mint ha pl. komolyzenét (mély filmek) hasonlítanánk könnyed pop/rock műfajhoz (szuperhős film). Nem feltétlenül jobb, vagy rosszabb egyik sem, csak más. Ha már pl. a DC szuperhős filmeket nézem, akkor már nem biztos, hogy megállná a helyét a fenti hasonlat, azt inkább valami sz*r gagyi zenéhez tudnám hasonlítani, amit néha meghallgatsz, de nem lesz a kedvenced. Ízlések és pofonok. A The Boys amúgy nagyon király!
DC-nek a Joker többet ért mint a 28 Marvel film eggyutveve..
By alextől kérnék egy számot a rózsák címűt !
Pontosan a fekete-fehér felosztás miatt toltam el magamtól ezt a világot tizenévesen, és függtem rá inkább a japánok rajzolt világaira.
Ebben a faék egyszerűségével bíró műfajban egész revelációként hatott már a Deadpool vagy a Doom Patrol is, a Joker pedig éppen ezért nem tartozik a többihez, csak papíron (történetileg). A korábban említett animék/mangák közül pedig a One Punch Man pont a nyugati szuperhőskultuszt hívja ki...
Hát minden kezdet véget ér , Super vagy nem tökös lényeg le lett győzve Hitler ez a lényeg a többi csak körítés és rizsa a világban a csoda működik ha tetcik ha nem
7:22 akkor Mágus-ozzatok vagy D&D - zetek :D így is kevés a játékos, ezeket a játékok mint a modern társasokat gamer-eknek illene népszerűsíteni. Van Vampire Maszkabál 20 század sztorita is (annyi fajta van nem is sorolom). Jó "mesélővel" egy film se hozza aszt a színvonalat, világ kiépítést és élményt amit egy jó szerepjáték nyújthat :D a filmeket meg hagyjuk meg amire valók, vizuális akció és kép gyönyör, Szeretnénk jobb filmeket :D persze......az az előérzetem nem mi magyarok fogjuk legyártani őket :D
-elvtársak csak ne lőjetek , eseménydúsak , ja .
Hé, várjatok... Most mi van? Batman nem is létezik?
Batman nem létezik, csak Bruce Wayne, aki azt képzeli magáról, hogy ő Batman :D
@@dbsartcore Hát most kész vagyok...
42:57 ez se reális, én ajánlom figyelmetekbe a One punch man sorozatot. Amúgy night train se reális, ha tényleg mindent elvennének tőle egy reális ember kihajítana par embert a felhőkarcoló tetejéről majd mielőtt elég ha úgy is felgyújtják :D
1:23:05 KEMAL SOYDERE A CSÁSZÁR FELBUKKAN
A DC univerzumnak nem Superman áll a csúcsán, hanem Dr. Manhattan.
Igen, csak azt a karaktert és a képességeit jóval kevesebben ismerik, egyébként én is Supermant helyeztem volna a csúcsra, de most, hogy mondod...:).
@@istvancsiko5773 Ajánlom a Watchment, amennyiben még nem láttad. : - )
Nagyon meglepődtem, hogy a második évad színvonaleséséről egy szó sem esett. Robitól vártam, hogy felhozza, hogy mennyire béna volt ez a woke, nácizós, rasszistázós vonal, amit már minden sorozatba muszáj belevinni. Teljesen hazavágta az egész történetet, ami tök jól indult az első évaddal. De a szájbarágós politikai bullshit elől nincs menekvés.
Azt hiszed látták a második évadot? :) A beszélgetésből nem úgy tűnt, ráadásul inkább csak az első évad első felét emlegették.
@@hellorodgeryoung9658 Nekem is úgy tűnt, de valahol a bíróságos, fejrobbantós jelenetről volt szó, az a második évad. De amit a Homelander és Becca kapcsolatáról, ill. a gyerekükről mondtak, az is hülyeség volt. Nem rabolta el, nem tartotta fogva, a gyerek létezéséről nem is tudott addig a pillanatig, ez egyértelműen kiderül. Mindent a cég intézett ebből.
@@borbala777 Igazad lehet, akkor meg furcsa hogy a negatívumok ennyire elfelejtődtek.
Kinai- vakcinàtól vajon milyen "szuperképességünk" lesz?? 😅
Az engedelmesseg :D
@@captaingabi 😂
Azért elég durva általánosítás, amit a szuperhősfilmekről mond a Robi, nincs karakter nincs történet....
Csak egy ellenpélda hirtelen: V for vendetta
9:44 kicsit felszínes az ismeretetek, van igazság abban, amit mondtok, de erős és indokolatlan az általánosíás. Vannak bőven 3D karakterek, legjobb példa, azaz ellenpélda az idézett kijelentésre Tony Stark.
Szuperhősös, dedpúlos pokémonos, animéses,marvelles, díszís avendzseres emberek dühödt kommentjei.....
3...2...1....
Animeses? :) (Animes)
Hogy jon az ide? (Teljesen mas, keleti kulturat tartalmaz)
302 anime sorozatot lattam mar az animeaddicts kovetese szerint, de nem ereztem megszolitva magam a musorban, nincs is duhodt commentem :).
@@captaingabi Àltalàban sok a közös metszet. Nincs is ezzel baj 13 év alatt.
@@fanvonyitomadar680 O dehogy.
Pont hogy teljesen mas a ketto. Peldaul az animekben sokszor nincs is explicit jo meg rossz/gonosz, csak kulonbozo erdekek es motivaiciok, te meg elkezdesz az egyikkel azonosulni, es ha a vegen pont az az oldal bukik el, akkor ott alsz ertetlenul es elgondolkozol. Ez nagyon jo izelito a felnott emeberi eletrol.
Sok anime van, ami kifejezetten 20 ev feletti fiatal felnotteknek szol, kulon mufaj van ra es nem is nezetnem meg gyerekekkel/tinedzserekkel.
En 36 evesen es nezek animet, es nincs is ezzel semmi baj ha tartalmas es szorakoztat.
cipruson senkit nem vernek agyon, mert torok neve van. legalabbis a gorog reszen meg ilyenrol nem hallottam. itt nem szokas osszeverni egymast, mert vkinek mas a neve vagy mast gondol a vilagrol...
Akkor a UNFICYP misszió már csak dísznek van?
@@hellorodgeryoung9658 a politika szintjen nyilvan megvan az ellentet, de egyeni szinten ennek keves nyoma van, legalabb is errefele, ahol elek...
Nagyon túl lett magyarázva ez a téma. Gondolok itt a superhero filmekre. Szörnyű mikor valaki a saját intellektusától megrészegülve mindenhez ért és mindenben talál mélyen rejlő összefüggéseket. Rengetek belemagyarázás és téves infó hangzik el.
Ezt a filmet hol lehet megnézni interneten (ingyen)????
Ez sorozat ès Amazon Prime on lehet nèzni de lehet valamelyik torrent oldalròl le lehet tölteni.
@@czvanczig
Koszi most nézem a màsodik sorozatot ingyen!!
Nyilvàn, mèg véletlenül se keljen èrte fizetni 1 fillèrt se.
@@czvanczig
Bocs de belinkeltem az oldalt, amit aztàn toroltek.
Hàtbazmeg énis ugyanolyan vagyok mint A zemberek 99.9%a.
Puzsér bameg, ideje lenne felébredni. ua-cam.com/video/jJGMcwCidOc/v-deo.html
Ez komoly? A teljes zenét lenyomjátok, amiről kritikát mondtok?, de az egy vállalhatatlan hulladék... Szerintem sokan csak miattatok ismernek meg ilyen szégyentelen zenéket. Most ti komolyan reklámot csináltok elődóknak? Mert egyre jobban ez körvonalazódik... meg az, hogy az 5-6000 emberen kívül senki se nézi/hallgatja ezt már... Nem lehetne olyan zenéket kritizálni, amit szerettek? Ez lehetne akár egy önismereti tréning is, így meg csak reklám és fikázás, ész és érv nélkül.
Vannak gagyi filmek. De aki gagyi filmet néz az maga is gagyi. Bocsika. Aki gagyi műsort hallgat az maga is gagyi. Akik fikázzák a gagyit s őket hallgatni lehet tök jó. De nem nekem. És neked ?