Kisfilmek a nagyvilágból | Dolny Kubin, a jeges-legjobb...

Régi vágyam teljesült ezzel a hosszú hétvégével.
Mikor még kiscsikóként virgonckodtam úgy 15 évvel ezelőtt, a tankörtársakkal jártam erre kötelező sítábori elfoglaltság keretein belül. (Mondjuk mindig is ilyen kötelező elfoglaltságra vágytam. Kétszeri főétkezés, szép szállás, minden nap más és más síterep, jó idő, vidámság.) Szóval a szívem, az húzott vissza, de piszkosul ám…
A másik ok amiért ide jöttünk nagyon prózai. A tavalyi nagy fellángolás csírája kietlen tájra hullott alá, kis testét az éltető manna messziről kerülte el, meg egyéb okokból (mely itt nem publikus) sem vágytuk a jódlira táncoló bernáthegyi vakkantásait.
Amire nagyjából vágytunk az a következő volt: közel legyen, aránylag hosszú pálya nyíljon tehetségünk kibontakoztatására, sok kék, sok piros, kevés fekete, ülőfelvonó mindenképp, sok hó, olcsó, de minőségi szállás, Aquarelax, látnivaló. A jó időt nem írtam. Nem volt peremfeltétel ugyanis. Hogy is lehetne előre 2 hónapot kikalkulálni. Indulás előtti napon már tudtam, hogy lebarnulni nem fogunk… Vad és ijesztő fekete fellegek jelentek meg ugyanis indulásunk napjától hosszú évekig előre Alsó Kubin felett a MET.hu oldalán. Persze attól, hogy idegeskedik az ember még nem oszlatja a felhőket - gondoltam. És tényleg. (Tehát idegeskedtem és a felhők nem oszlottak. De legalább a hó esett és ez a síeléshez nem éppen utolsó szempont.)
Több: www.demtantras.hu