Nekem az egyik csalódás a Minden tökéletesed volt. Nem tetszett a történet, a főszereplő játszmázásától kivoltam. Az egyetlen pozitívuma, hogy a történetből láthatjuk, mennyire fontos, hogy őszintén kommunikáljunk egymással. A másik csalódás az Egy krémes Párizsban. Korábban olvastam az írónő koppenhágai és izlandi regényét, azokat imádtam. Ez azokhoz képest viszont olyan... meh... 😅
Teljesen megértelek, az All your perfects nekem sem lett kedvenc, pontosan a játszmázás és nulla kommunikáció miatt. A másik könyvet nem olvastam, de ezek után lehet, hogy nem is baj😅 Köszönöm, hogy írtál❤️
@@boritoalatt Emiatt amúgy tartok is Colleen Hoovertől, bár a Verityről nemrég olvastam egy jó ajánlást, ami meghozta ahhoz a kedvem. Áh, abszolút kihagyható, viszont a másik kettőt ajánlom. 😊 Azt elfelejtettem az előzőben írni, hogy viszont a Lélekkert nagyon nagy kedvencem volt, még úgy is, hogy én se vagyok kertészkedős, örülök, ha a cserepes növényeim túlélik, és a szomszédokkal sem szoktam köszönésen kívül másról beszélni. 😄😄
A lélekkertet valószínűleg majd újraolvasom, ha lassabb időszakomban leszek, mert szerintem a hangulatom sem volt megfelelő🙈 Ha próbálkoznál még CoHo-val, akkor az It ends with us szerintem nagyon jó, de nekem eddig az abszolút kedvencem a Regretting you. Fent vannak róluk videók, ha gondolod, nézz bele, hátha úgy könnyebb dönteni😉 a Verity-vel már szemezek egy ideje, de most majd az It starts with us-t akarom beiktatni (mondjuk nyárra😅)
Szia! Tervezem olvasni a többi Dűne könyvet is és amint meglesz, készítem is róla a videót☺️ a mozikba úgyis nemsokára érkezik a 2.rész, azzal kapcsolatban is biztosan lesz véleményem😉🥰
Legnagyobb csalódásaim? Pl.a két "cozy" sci-fi és fantasy, amit iszonyúan hájpoltak, Chambers: Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz, és Baldree: Legendás latték. Annyira unalmasak voltak és nem történt bennük semmi 🥱 ebből mondjuk a sci-fi volt a rosszabb. Aztán ott volt Clarke: Piranesi c.regénye, szintén agyonhájpolt, ami hangulatilag, képekben, világfelépítésben nem lett volna rossz, de a vége annyira szétcseszte nekem az egészet, hogy csak na!Azt a szürreális hangulatot nem szabadott volna ennyire hétköznapivá tenni.😮 Mi voltunk az elsők c.könyv, történelmi nőalakok blődli, sokszor káros párkapcsolati tanácsai. Paródiának elment, de nem szabad komolyan venni. Katsu: Éhség és Crouch: Véres arany c. akció-horrorjaik. Az Éhség c.könyv történelmi alapokon nyugszik, feszült atmoszférájú, de annyira bugyuta dramaturgiai hibákat követ el sorozatban (pl.elfeljtkezik szereplőkről!), ami feldühített. Crouch könyve hasonlóan jól indul, hogy aztán zs-kategóriás akciófilmbe torkolljon...😜 Maxwell: Aranykanál c.regénye krimiként volt aposztrofálva, de krimiként nulla, nada, csak egy valóságshow kisded emberi játszmáiról szól. De ugye én krimit vártam.😢 Giordano: A prímszámok magánya c.regénye, hát, egy művészieskedő, középszerű sztori, nagyon bugyuta főszereplőkkel. Chiara: Pillangólány - női pornó, egy idő után hóttunalmas szexjelenetekkel, az egyetlen ami izgalmas volt benne, hogy a főszereplő csaj látta mindenkinek a halálát. Ez szörnyen izgi téma lett volna, de persze semmit sem kezdett vele az írónő, csak végig nyavalyogtatja a főszereplőt. A vége meg olyan melodramatikus, amit tizenévesen képzel romantikusnak az ember. Mikor sokkal jobb befejezéseket lehetett volna írni hozzá! Az utolsó pedig Hunt: Jack árnyéká ban, ami egy tökéletes viktoriánus krimi lett volna, ha nem rontja el itt is a végét. Utálom az olyan krimiket, amikor a nyomozó nem derít ki semmit, csak egyszerűen előáll a gyilkos, hogy nesze, én voltam az! Akkor minek olvastam el előtte 300 oldalt?! Amúgy ennek is olyan nevetségesen melodramatikus a vége, mint egy mexikói szappanoperának, abszolút nem illik az előtte levő sztorihoz Ahogy látszik a felsorolásomból, számomra mostanában főleg a befejezések rontják le a hatást. Mintha az írók főleg a szerkesztők az utolsó pár fejezetre elunnák magukat, sokszor összecsapják a végét, vagy odabiggyesztenek egy teljesen más műfajú befejezést, valahogy sikerül tönkrevágniuk az addig olvasott történetet. Neked volt már ilyen benyomásod???
Jaj, én a Piranesi-t nagyon várom, hogy olvassam, az írónőtől imádtam A Hollókirály-t🙈 a Jack árnyékában-ra is kíváncsi voltam, de akkor kisebb lelkesedéssel keresem a könyvtárban😉😅 Az Aranykanalat én nagyon élveztem, de valóban nem a krimi-szál viszi el a történetet, hanem az emberi drámák, és a végén, mikor visszakanyarodunk a gyilkossághoz, akkor jutott eszembe, hogy jaa, itt volt egy haláleset is🙈 mondjuk ettől függetlenül én szerettem☺️ A Tükörjáró-sorozat 4.részével teljesen így voltam, amit Te is írsz! Nemcsak nyitott maradt a vége, de olyan gyorsan összecsapottra sikerült, hogy nagyon mérges voltam, a magyarázat sem volt számomra teljesen logikus, szóval ott voltak gondjaim a befejezéssel😤 Alapvetően a nyitott végekkel nem szoktam tudni azonosulni, amikor nincs semmi értelmük. Viszonylag ritkán futok bele logikátlan lezárásokba szerencsére (vagy csak nem veszem észre elfogultságomban😂) Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, hogy a véleményedet valóban kifejtetted❤️
Nekem az egyik csalódás a Minden tökéletesed volt. Nem tetszett a történet, a főszereplő játszmázásától kivoltam. Az egyetlen pozitívuma, hogy a történetből láthatjuk, mennyire fontos, hogy őszintén kommunikáljunk egymással.
A másik csalódás az Egy krémes Párizsban. Korábban olvastam az írónő koppenhágai és izlandi regényét, azokat imádtam. Ez azokhoz képest viszont olyan... meh... 😅
Teljesen megértelek, az All your perfects nekem sem lett kedvenc, pontosan a játszmázás és nulla kommunikáció miatt. A másik könyvet nem olvastam, de ezek után lehet, hogy nem is baj😅
Köszönöm, hogy írtál❤️
@@boritoalatt Emiatt amúgy tartok is Colleen Hoovertől, bár a Verityről nemrég olvastam egy jó ajánlást, ami meghozta ahhoz a kedvem.
Áh, abszolút kihagyható, viszont a másik kettőt ajánlom. 😊
Azt elfelejtettem az előzőben írni, hogy viszont a Lélekkert nagyon nagy kedvencem volt, még úgy is, hogy én se vagyok kertészkedős, örülök, ha a cserepes növényeim túlélik, és a szomszédokkal sem szoktam köszönésen kívül másról beszélni. 😄😄
A lélekkertet valószínűleg majd újraolvasom, ha lassabb időszakomban leszek, mert szerintem a hangulatom sem volt megfelelő🙈 Ha próbálkoznál még CoHo-val, akkor az It ends with us szerintem nagyon jó, de nekem eddig az abszolút kedvencem a Regretting you. Fent vannak róluk videók, ha gondolod, nézz bele, hátha úgy könnyebb dönteni😉 a Verity-vel már szemezek egy ideje, de most majd az It starts with us-t akarom beiktatni (mondjuk nyárra😅)
@@boritoalatt Köszönöm, megnézem majd a videókat! 😊
Jaj hát igen, a TBR lista is csak egyre hosszabb. 🤭
Sziaa, várható majd a közeljövőben videó valamelyik Dűne könyvel kapcsolatban? 😁 Amióta láttam a régebbieket, azóta várom mikor lesz legközelebb
Szia! Tervezem olvasni a többi Dűne könyvet is és amint meglesz, készítem is róla a videót☺️ a mozikba úgyis nemsokára érkezik a 2.rész, azzal kapcsolatban is biztosan lesz véleményem😉🥰
Ulickaja:Médea gyermekei!!! Nagyon, nagyon JÓ!!!
Köszii, meglesem majd, és ez lesz a kővetkező Ulickaja🥰
Szia! A Karácsonyi színjáték sokkal jobb. Vicces.
Szia! Köszi, lehet, hogy idén megpróbálkozom vele🥰
Legnagyobb csalódásaim? Pl.a két "cozy" sci-fi és fantasy, amit iszonyúan hájpoltak, Chambers: Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz, és Baldree: Legendás latték. Annyira unalmasak voltak és nem történt bennük semmi 🥱 ebből mondjuk a sci-fi volt a rosszabb. Aztán ott volt Clarke: Piranesi c.regénye, szintén agyonhájpolt, ami hangulatilag, képekben, világfelépítésben nem lett volna rossz, de a vége annyira szétcseszte nekem az egészet, hogy csak na!Azt a szürreális hangulatot nem szabadott volna ennyire hétköznapivá tenni.😮
Mi voltunk az elsők c.könyv, történelmi nőalakok blődli, sokszor káros párkapcsolati tanácsai. Paródiának elment, de nem szabad komolyan venni.
Katsu: Éhség és Crouch: Véres arany c. akció-horrorjaik. Az Éhség c.könyv történelmi alapokon nyugszik, feszült atmoszférájú, de annyira bugyuta dramaturgiai hibákat követ el sorozatban (pl.elfeljtkezik szereplőkről!), ami feldühített. Crouch könyve hasonlóan jól indul, hogy aztán zs-kategóriás akciófilmbe torkolljon...😜 Maxwell: Aranykanál c.regénye krimiként volt aposztrofálva, de krimiként nulla, nada, csak egy valóságshow kisded emberi játszmáiról szól. De ugye én krimit vártam.😢 Giordano: A prímszámok magánya c.regénye, hát, egy művészieskedő, középszerű sztori, nagyon bugyuta főszereplőkkel.
Chiara: Pillangólány - női pornó, egy idő után hóttunalmas szexjelenetekkel, az egyetlen ami izgalmas volt benne, hogy a főszereplő csaj látta mindenkinek a halálát. Ez szörnyen izgi téma lett volna, de persze semmit sem kezdett vele az írónő, csak végig nyavalyogtatja a főszereplőt. A vége meg olyan melodramatikus, amit tizenévesen képzel romantikusnak az ember. Mikor sokkal jobb befejezéseket lehetett volna írni hozzá!
Az utolsó pedig Hunt: Jack árnyéká ban, ami egy tökéletes viktoriánus krimi lett volna, ha nem rontja el itt is a végét. Utálom az olyan krimiket, amikor a nyomozó nem derít ki semmit, csak egyszerűen előáll a gyilkos, hogy nesze, én voltam az! Akkor minek olvastam el előtte 300 oldalt?! Amúgy ennek is olyan nevetségesen melodramatikus a vége, mint egy mexikói szappanoperának, abszolút nem illik az előtte levő sztorihoz
Ahogy látszik a felsorolásomból, számomra mostanában főleg a befejezések rontják le a hatást. Mintha az írók főleg a szerkesztők az utolsó pár fejezetre elunnák magukat, sokszor összecsapják a végét, vagy odabiggyesztenek egy teljesen más műfajú befejezést, valahogy sikerül tönkrevágniuk az addig olvasott történetet.
Neked volt már ilyen benyomásod???
Jaj, én a Piranesi-t nagyon várom, hogy olvassam, az írónőtől imádtam A Hollókirály-t🙈 a Jack árnyékában-ra is kíváncsi voltam, de akkor kisebb lelkesedéssel keresem a könyvtárban😉😅 Az Aranykanalat én nagyon élveztem, de valóban nem a krimi-szál viszi el a történetet, hanem az emberi drámák, és a végén, mikor visszakanyarodunk a gyilkossághoz, akkor jutott eszembe, hogy jaa, itt volt egy haláleset is🙈 mondjuk ettől függetlenül én szerettem☺️
A Tükörjáró-sorozat 4.részével teljesen így voltam, amit Te is írsz! Nemcsak nyitott maradt a vége, de olyan gyorsan összecsapottra sikerült, hogy nagyon mérges voltam, a magyarázat sem volt számomra teljesen logikus, szóval ott voltak gondjaim a befejezéssel😤
Alapvetően a nyitott végekkel nem szoktam tudni azonosulni, amikor nincs semmi értelmük. Viszonylag ritkán futok bele logikátlan lezárásokba szerencsére (vagy csak nem veszem észre elfogultságomban😂)
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, hogy a véleményedet valóban kifejtetted❤️