"Tiszta tudat" - jól hangzik. Olyan, mint az üres hűtőszekrény. De szép. Csak minek? ... "Valóság" - ez is jól hangzik (pláne nagybetűvel)... de minden mindig mindenkinek más valóságfokon van, azaz nem létezik sem különálló objektív, sem különálló szubjektív valóság, csak e kettőnek valamely keveréke. Szóval beszélhetünk magasabb valóságfokról, és alacsonyabb valóságfokról - adott esetben, adott nézőpontból. Beszélhetünk elméletekről, amik nem tartalmaznak ordító önellentmondásokat, és megállják a helyüket a gyakorlatban. ... Az "én" a tudatmező (nem mellesleg tovább is osztható) részhalmaza. Van egy mélyebb "rétege" a lelkület, ahol a tapasztalatok konkrét jellege kevéssé számít, sokkalta inkább viszont az azokból levonható tanulság - van ez egyedi sziten is, és "világlélek" szinten (formában) is : egyéni és kollektív tudattalan, az ösztönvilág, az intuíció - mind jórészt ide tartozik. De az nem igaz, hogy ez ne változna. A szellem (az elme) csapongásához képest persze sokkal lassabban - megfontoltabban - változik, de egyáltalán nem állandó... s persze nem valami homogén massza, szóval ennek is vannak "mélyebb" rétegei - az életnek a multiverzumban gyökerező intelligenciája. Hogy nincs azonban holmi "mozdíthatatlan alapja" egyszerűen abból az egyszerű tényből következik, hogy a végtelennek nincs se teteje, se alja, se közepe. Mint, ahogy a lélek és szellem között sincs határozott határvonal, csak ilyenebb és olyanabb szegmensek. ... És itt jön a képbe a "nirvána", az "atman", mint képzelt végállomás, "az éntudat felbomlása", sőt, "egyetlen módja", és hasonló tévedések. Nem, a "tágulásban" sincs végállomás - az élet egy nyílt (és intelligens - de nem mindenható) rendszer, és épp ez benne a szép. Nem azt mondom, hogy ne lenne opció énségünk "elajándékozása" - valahogy, valamikor, valamiért. Ám sokkal életszerűbb az a gyakorlat, hogy - mint a tudatmező részhalmazai - magunkat legalább olyan érvénnyel tudjuk "áttetszővé tenni" (s ezáltal megtapasztalni az élet egészebb természetét), mint azt védelmezően "összeugrasztani"... ahogy azt tudatunk reggel, ébredéskor meg is cselekszi gyakorlatilag minden egyes nap. Nincs "igazi lényegiségünk" - ez csak egy marketing fogás, ahogy az "eredeti világ, egyetlen titok, végső megvilágosodás, mindenható isten, örök béke, teljes tökéletsség" és bűntársaik. Nincsenek garanciák, csak valószínűségekkel játszadozhatunk... amit az is igazol,. hogy rend és rendezetlenség egymást feltételezik (ez egy duális világ kérem, itt nem lehet a fát visszagyömöszölni a magba, a mindenség egységét hozva fel alibiként egy tulajdonképpeni gyávaságra azt illetően, hogy megnyíljunk a mindenség végtelenje felé), szóval ami van, az mindig részben rendezett, részben kaotikus, véletlenszerű. ... S ha már itt tartunk: a tudatosság (reflexió kifele és befele, a rendezett változás /azaz az élet/ egy szükségszerű jellemzője - semmi misztikus izé) az entrópia tulajdonképpeni fizikai ellenereje. ... ... ... Kelet a szellemet, a materializmus a lelket, a judeokeresztény kurzus az anyagot akarja kigyomlálni abból a hármasságból, melynek sokkalta inkább az éppeni egyensúlya az, ami meghatároz.
"Tiszta tudat" - jól hangzik. Olyan, mint az üres hűtőszekrény. De szép. Csak minek? ... "Valóság" - ez is jól hangzik (pláne nagybetűvel)... de minden mindig mindenkinek más valóságfokon van, azaz nem létezik sem különálló objektív, sem különálló szubjektív valóság, csak e kettőnek valamely keveréke. Szóval beszélhetünk magasabb valóságfokról, és alacsonyabb valóságfokról - adott esetben, adott nézőpontból. Beszélhetünk elméletekről, amik nem tartalmaznak ordító önellentmondásokat, és megállják a helyüket a gyakorlatban. ... Az "én" a tudatmező (nem mellesleg tovább is osztható) részhalmaza. Van egy mélyebb "rétege" a lelkület, ahol a tapasztalatok konkrét jellege kevéssé számít, sokkalta inkább viszont az azokból levonható tanulság - van ez egyedi sziten is, és "világlélek" szinten (formában) is : egyéni és kollektív tudattalan, az ösztönvilág, az intuíció - mind jórészt ide tartozik. De az nem igaz, hogy ez ne változna. A szellem (az elme) csapongásához képest persze sokkal lassabban - megfontoltabban - változik, de egyáltalán nem állandó... s persze nem valami homogén massza, szóval ennek is vannak "mélyebb" rétegei - az életnek a multiverzumban gyökerező intelligenciája. Hogy nincs azonban holmi "mozdíthatatlan alapja" egyszerűen abból az egyszerű tényből következik, hogy a végtelennek nincs se teteje, se alja, se közepe. Mint, ahogy a lélek és szellem között sincs határozott határvonal, csak ilyenebb és olyanabb szegmensek. ... És itt jön a képbe a "nirvána", az "atman", mint képzelt végállomás, "az éntudat felbomlása", sőt, "egyetlen módja", és hasonló tévedések. Nem, a "tágulásban" sincs végállomás - az élet egy nyílt (és intelligens - de nem mindenható) rendszer, és épp ez benne a szép. Nem azt mondom, hogy ne lenne opció énségünk "elajándékozása" - valahogy, valamikor, valamiért. Ám sokkal életszerűbb az a gyakorlat, hogy - mint a tudatmező részhalmazai - magunkat legalább olyan érvénnyel tudjuk "áttetszővé tenni" (s ezáltal megtapasztalni az élet egészebb természetét), mint azt védelmezően "összeugrasztani"... ahogy azt tudatunk reggel, ébredéskor meg is cselekszi gyakorlatilag minden egyes nap. Nincs "igazi lényegiségünk" - ez csak egy marketing fogás, ahogy az "eredeti világ, egyetlen titok, végső megvilágosodás, mindenható isten, örök béke, teljes tökéletsség" és bűntársaik. Nincsenek garanciák, csak valószínűségekkel játszadozhatunk... amit az is igazol,. hogy rend és rendezetlenség egymást feltételezik (ez egy duális világ kérem, itt nem lehet a fát visszagyömöszölni a magba, a mindenség egységét hozva fel alibiként egy tulajdonképpeni gyávaságra azt illetően, hogy megnyíljunk a mindenség végtelenje felé), szóval ami van, az mindig részben rendezett, részben kaotikus, véletlenszerű. ... S ha már itt tartunk: a tudatosság (reflexió kifele és befele, a rendezett változás /azaz az élet/ egy szükségszerű jellemzője - semmi misztikus izé) az entrópia tulajdonképpeni fizikai ellenereje. ... ... ... Kelet a szellemet, a materializmus a lelket, a judeokeresztény kurzus az anyagot akarja kigyomlálni abból a hármasságból, melynek sokkalta inkább az éppeni egyensúlya az, ami meghatároz.
Hol lehet a helyes meditációt megtanulni?
Draubner doktor Ur hindu?
ez nagyon jo ez az ami duhit hogy a hatalom mindent uralni akkar es mindent elferdit annak erdekeben, hogymegtartsa az elonyet
dr Dubner Béla tanít. Ezt senki nem olvassa el. Csak meghallgatni no komment nélkül.