Megismerni a világot - részlet a Hazavárók című misztériumjátékból. Előadja: Haagen Imre - 2022. nov

A Hazavárók c zenés színdarab egyik betét verse.
Ha többet szeretnél a történetről tudni: www.hazavarok....
Aláfestő zene: Nightwish - The Poet and the Pendulum
www.hazavarok....
1.
Megismerni a világot, benne magamat,
Ez az mi hajt, minden nap szárnyat ad.
Szemeid tükrében látom lelkemet,
s lelkednek tavában megmerítkezek.
2.
Ismerni az utat, mi könnyen járható,
leplezni azt, ami nyilvánvaló…,
de járni rajta, lépni szüntelen…,
Nem elég a szó, győzni kell mindenen.
3.
Csak tenni, mit súg a megérzés,
hallgatni rá, ez nem is lehet kérdés.
Mondani könnyű, szavak a semmibe,
a szél viszi, hordja a pusztába’ sebtibe’.
4.
Nincs középút, csak fent és a mélység,
a kettő közt lebegni halovány kétség.
Így maradni, mint kőszobor, némán mereven,
nem tudni mi az érzés, a csodás Végtelen.
5.
Mi a bú? Milyen a fájdalom?
Sírni ott és akkor, amikor akarom…
Csak rezdülni, mint sárga falevél,
mi elhagyja az ágat, lassan földet ér.
6.
Elmúlni lassan a rothadó semmibe,
enyészetté lenni a föld méhibe’.
Porladó hamuból új életre kélni,
egy új világban új csodát remélni.
7.
Viharként tombolni, száguldó szélvészként,
így támadni fel, pusztító Erőként.
Nem hagyni meg mást, csak mi szép e földön,
romlás, kétség, bánat többé ne gyötörjön.
8.
Mint lobogó lángnyelvek, mik táncolnak szüntelen,
ezernyi pillangó csapkod a lelkemben.
Izzik mint a katlan, mit szít a pokol tüze,
nem tudni mit, mikor, hogyan dönt majd le.
9.
Égi Erőként Mindenható lenni,
végtelenségével együtt lélegezni!
Beteljesülni, égni, vágyni szüntelen,
érezni a Létet, lent-et és a fent’-t.
10.
Szilaj szikra, most bennem lángra lobbant,
érzem heve összeroppant.
Oly forrón ölel át,
mintha enyém lenne a világ.
11.
Fikarcnyi tudásom nyughatatlan,
a vágyam, szomjam olthatatlan.
Szenvedélyem veszélyes,
a szívem néha szeszélyes.
12.
Gyakran látja meg a szépet,
gyarló vágyat, mi porrá éget.
Önzőn fel akarja falni,
vele Eggyé válni, együtt kimondani.
13.
Nem mintha ettől lennénk boldogok,
de oly jó inni az örömből, csak egy kortyot.
Aztán benne fejest ugrani, szenvedéllyel azt kiáltani,
hangosan, úgy amikor mennydörög,
ezernyi lópata vágtatva dübörög.
Ősrobbanás, mi szül milliárdnyi csillagot,
sem több, sem kevesebb,
érezni: Én és Te Egy,
VAGYOK!
szerző: Pálóczi Imre

[@zsoltszenes4102]

Háromszor is meghallgattam, hogy legalább részben megértsem, olyan sokatmondó ez a pár perc!

[@hazavarok1349]

a vers 12 éve pihent a fiókban ... :) várva a "megfellő időt" a megszületésre...