DGy 2009/04. Dávid Gyula: Másodfajú örökmozgó az égen - a csillagok születése

A 19. század végének „spleen"-es hangulatához jelentősen hozzájárult az akkoriban megizmosodó termodinamika és statisztikus fizika egyik alapvető állítása, a második főtétel, mely a folyamatok egyirányúságát, a különbségek elmosódását, kiegyenlítődését állítja. Ebből tudósok és laikusok egyaránt az Univerzum végzetszerű, elkerülhetetlen hőhalálára következtettek. Azóta azonban az asztrofizika egyre részletesebb elméleteket dolgozott ki, és egyre több kísérleti bizonyítékot gyűjtött össze egy ezzel ellentétes irányú folyamatról, amelynek során egy homogén langyos gázfelhő belsejében sűrű és forró tartományok, csillagok születnek. Nem érvényes a csillagokra a második főtétel, vagy egy titkos „végrehajtási utasítás" függeszti fel érvényét? Netán mégsem olyan egységes a fizika, mint gondolnánk?

[@tamast2]

Miért kék az ég? Hát, a levegőmolekulákhoz biztosan nincs köze. Az Avogadróhoz meg végképp nincs köze! Apró porszemek szórják a fényt, a rövidebb hullámhosszakat jobban, a hosszabbak, átmennek rajta. Ha nagyobb a szél, több porszem van a levegőben, akkor a naplemente vörösebbnek látszik. Nincs semmi köze a levegőmolekulákból létrejövő lencsékhez :-) Vizes kolloidok is ugyanezt a jelenséget mutatják!