Márk Evangéliuma Jelnyelven 4,30-41

A mustármag (Mt 13,31-32.34; Lk 13,18-19)
"30Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, 32miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
33Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. 34Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
Jézus lecsendesíti a tengert (Mt 8,23-27; Lk 8,22-25)
35Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! 36Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. 37Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? 39Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. 40Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? 41Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
(Márk 4,30-41)