Segítséget kérhet Viladmi nagytagasságtól, egy indiai szerelmi szakértőtől és egy hatalmas bűvésztől, aki az USA-ban él, egy jó barátom ajánlott neki. i haladéktalanul haladéktalanul kinyúlt hozzá, ő segített rendbe hozni a kapcsolatomat, és visszahozta szeretőmet. lépjen kapcsolatba vele most a WhatsApp +12056605893 címen. Tudja, hogyan tud segíteni rajtad
Amikor van az életben olyan probléma, amit nem tudsz megoldani, hiába bármilyen szakember. Próbálod elfelejteni, de újra és újra megkérdezik, a régi emlékek felszínre törnek és könnyen vissza lehet esni a depresszióba. Találni kell valami hobbit, társaságot.
Arogancia. Ezt többször említed és én is észrevettem hogy nagyon arrogánsok az emberek. Van ennek miértje? Magamon is tapasztaltam depresszió. Egy roppant nehéz dolog és baromi nehéz kiszállni belőle az ember egyre csak jobban belefele megy és alásüllyed. Számomra a hobbim és ami boldoggá tesz az volt a kiút. Elvonta a figyelmemet a fölösleges terhekről és majd nemhogy mintha elvágták volna a depressziót. Bár van hajlamom néha néha vissza süllyedni kicsit megont csak.
Valamit nem annyira értek. Az, hogy kibeszélek valamit magamból, ami bánt(zavar(nyomaszt stb., nem panaszkodásnak számít már? manapság egyre szélesebb körben tanítják a panaszkodás tilalmát. Hogy csak jó és kellemes dolgokról beszélhetünk. Most akkor panaszkodhatunk vagy sem? Egy jó ideje már emiatt nem merem kimondani ami nem tetszik, terhel, mert milyen már hogy rinyálok... de igy meg csak nyelem le ami bánt , ezt érzem. Mi számít akkor valójában panaszkodásnak? Másik régi nagy dilemmám, hogy szintén újkeletű tanitás: nem szabad bekorlátozni embertársaimat. Na de ha határt szabok magam felé, már bekorlátoztam őt is. Vagy épp hogyan legyenek igényeim, ha szintén nem szabad mások felé elvárásokat támasztani? Márpedig ha igényem van vmire, az kihathat más emberekre is pl járni egy közösségbe amit néhányan elitélnek. Vagy belső hivásként járni egyfajta szellemi utat, amivel nem ért egyet a más utat járó ismerős, rokon, és meg akar javitani, hogy azt tegyem ami az ö meggyözödése. Megbotránkoztatni megint nem szabad embertársainkat, mégis olyan sok mindenen meg tudnak botránkozni anélkül h provokálnám öket. Igy viszont állandó vigyázzállásban és rejtözködésben lehet csak müködni. Nem egyszerü kérdések.
Nagyszerű. Köszönöm.
Teljesen igazad van István. Megfelelési kényszerek miatt nem merünk beszélni a terheinkről, aztán robban a család és vége...
Fantasztikus, hogy ezt is megcsináltad‼️👌 Folytasd kérlek ‼️🙏🌷 Esszenciális ‼️
Üdvözlettel:
Bali Évi (Vic)
Segítséget kérhet Viladmi nagytagasságtól, egy indiai szerelmi szakértőtől és egy hatalmas bűvésztől, aki az USA-ban él, egy jó barátom ajánlott neki. i haladéktalanul haladéktalanul kinyúlt hozzá, ő segített rendbe hozni a kapcsolatomat, és visszahozta szeretőmet. lépjen kapcsolatba vele most a WhatsApp +12056605893 címen. Tudja, hogyan tud segíteni rajtad
Nagyon tetszik a téma 🙂
És persze így van, amiről beszél.
Amikor van az életben olyan probléma, amit nem tudsz megoldani, hiába bármilyen szakember. Próbálod elfelejteni, de újra és újra megkérdezik, a régi emlékek felszínre törnek és könnyen vissza lehet esni a depresszióba. Találni kell valami hobbit, társaságot.
Arogancia. Ezt többször említed és én is észrevettem hogy nagyon arrogánsok az emberek. Van ennek miértje?
Magamon is tapasztaltam depresszió. Egy roppant nehéz dolog és baromi nehéz kiszállni belőle az ember egyre csak jobban belefele megy és alásüllyed.
Számomra a hobbim és ami boldoggá tesz az volt a kiút. Elvonta a figyelmemet a fölösleges terhekről és majd nemhogy mintha elvágták volna a depressziót. Bár van hajlamom néha néha vissza süllyedni kicsit megont csak.
Szia Jànos
Szeretnèk hozàtok jelenkezni,hogy lehet?
Társadalmi tompultság, igy is lehetne nevezni
Valamit nem annyira értek. Az, hogy kibeszélek valamit magamból, ami bánt(zavar(nyomaszt stb., nem panaszkodásnak számít már? manapság egyre szélesebb körben tanítják a panaszkodás tilalmát. Hogy csak jó és kellemes dolgokról beszélhetünk. Most akkor panaszkodhatunk vagy sem? Egy jó ideje már emiatt nem merem kimondani ami nem tetszik, terhel, mert milyen már hogy rinyálok... de igy meg csak nyelem le ami bánt , ezt érzem. Mi számít akkor valójában panaszkodásnak?
Másik régi nagy dilemmám, hogy szintén újkeletű tanitás: nem szabad bekorlátozni embertársaimat. Na de ha határt szabok magam felé, már bekorlátoztam őt is. Vagy épp hogyan legyenek igényeim, ha szintén nem szabad mások felé elvárásokat támasztani? Márpedig ha igényem van vmire, az kihathat más emberekre is pl járni egy közösségbe amit néhányan elitélnek. Vagy belső hivásként járni egyfajta szellemi utat, amivel nem ért egyet a más utat járó ismerős, rokon, és meg akar javitani, hogy azt tegyem ami az ö meggyözödése. Megbotránkoztatni megint nem szabad embertársainkat, mégis olyan sok mindenen meg tudnak botránkozni anélkül h provokálnám öket. Igy viszont állandó vigyázzállásban és rejtözködésben lehet csak müködni.
Nem egyszerü kérdések.
Jajj
Hülyeséget dumálsz beszélhetsz róla mindenki leszarja ennyi