Rosta Szabolcs: Alföldi védművek a tatárjárás idején

A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései projekt által szervezett A tatárjárásról sok szemmel: régi kérdések, új válaszok című tudományos ismeretterjesztő előadássorozatának harmadik eseménye.
Rosta Szabolcs (Katona József Múzeum):
A néptömeg elkezdte a helységet erősíteni, árkot ásni, sáncot hányni- Alföldi védművek a tatárjárás idején
Időpont: 2019. április 4. 17:30

[@peetertamerlane]

Lehet hülyeségnek hangzik, de dolgoztam temetkezésben (nem sírásóként). A szabvány sír kiásása (szépen egyenesre faragott oldalfallal) egy ember által sima kézi ásóval és csákánnyal 30 perc normaidő, köves talajban max 1 óra (és cigi szünetet is tartanak közben lol) Arra akarok kilyukadni, hogy a teljesítményt, hogy mennyi időbe tellett a gyakorlott sírások teljesítménye alapján lehet meghatározni, mivel nekik ez napi rutin, akárcsak a korabeli lakosságnak a kézi földmunka ellentétben az építőiparban és vagy általánosságban a mai munkások teljesítményével, ahol gépi megoldásokat is használnak. Mondjuk ha a nemesi gyűrűket nézzük, akkor ha egy helyről előkerült 6-8, akkor helyi kisnemesenként saccolhatunk 5-10 fős (persze akár 50 is lehetett - bandérium, de akár 0 is szegény nemes esetében) "csapatot" tehát az már mondjuk kb. 40 fős brigád + a falusi jobbágyság, és a 10 év körüli gyerekeket is számolhatjuk mint munkaerő a kor szokása szerint. Hozzátehetjük hogy ha akkor ott élt 30 család, akkor ugye egy család "szaporulata" 3-10 gyermek volt nem 1-2. Nyilván a "csapat" és a falusi közösség létszáma között erős átfedés volt.
Másik... Felmerült itt a kérdés, hogy mennyire volt ez hatékony védelem, hiszen kiirtották ott a lakosságot. Tehát nem lehetett hatékony. Rossz feltételezés hogy nem hatékony. Teljesen hatékony, hiszen -kiindulva a gyepü taktikából- ezt felfoghatjuk úgy is, hogy egy belső gyepű rendszert épített ki a királyság lóhalálában, és a gyepü rendszer lényege nem az hogy túlélje a lakossága a támadást, hanem hogy oly mértékben lassítsa a támadást, hogy a mögöttes országrész felkészülhessen a támadás kivédésére. Mivel lelassították a támadást oly mértékig (hatalmas véráldozat által), hogy a Duna vonalán felsorakozhatott az újraszervezett sereg és hónapokig tudta tartani, bár ezen kis alföldi erődök lakossága elesett, a védelmi taktika sikeres volt, és eredményes. A katonai siker mértéke sohasem az, hogy az adott összecsapásban ki győzött, hanem az, hogy a győzelemmel vagy vereséggel elérte-e a kitűzött célt. (ezt szépen elemzi már Xenophon is bár kisebb léptékekben) Korunk példája: első és második öbölháború, ahol a koalíciós csapatok szarráverték Irakot, egyértelműen a nyugati koalíció veresége, hiába nyertek meg mindent, hiszen a kitűzött célt, a demokratikus közelkeletet nem sikerült megteremteni, sőt még nagyobb káosz lett, és megszületett az iszlám állam, ami veszélyesebb megszűnése után is a Saddam féle rendszernél is... Tehát a csaták megnyerése nem jelent győzelmet, sőt vereséget is eredményezhet a nyertes csata (Phürroszi győzelem)... Hasonlóképpen, hiába vesztettek a kis védművek védői az Alföldön, mint egy belső ad-hoc gyepü olymértékben feltartották és oly mértékű veszteségeket okoztak az ellenségnek, hogy hosszútávon képtelenség volt megtartaniuk az országot. Hatékony védelem stratégiai szempontból az erődített templom a krédésre a helyes válasz.

[@gaborv.6502]

biztos remek előadás lenne - ha lehetne hallani

[@Tatarjaras-bm4jy]

Az előadás ppt-i megtekinthetőek az alábbi linken: drive.google.com/open?id=1p9JsbSxN7FgKvq1DATGREYTOle2SIyYw

[@api091]

ua-cam.com/video/-iclgpCnro8/v-deo.html

[@gaborhatvani2892]

Izgalmas eredmények.Lesznek még itt meglepetések.