VESZTESÉG ÉS GYERMEKÁLDÁS

A Habsburg-család házasodási politikájának részeként - de a korábban már átélt családi boldogság utáni vágyból is - az özvegy József nádor 1815-ben fölkereste a Rajna-vidéken, Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym herceg udvarát és feleségül kérte lányát, Hermina hercegnőt.
A fiatalasszony református vallását megtartotta, de a szertartást a katolikus liturgia szerint végezték a schaumburgi várkápolnában. A szép és művelt, a jótékonykodásra különösen fogékony nádorné újra beragyogta a budai udvart, de megint bekövetkezett a tragédia: bár az ikrek, Hermina és István életben maradtak, az édesanya belehalt a gyermekágyi lázba.
Serdülőkorától aztán leánya, Hermina is tüdőbetegségből eredő súlyos gerincbántalmakban szenvedett és - miközben a prágai Theresianum Női Nemesi Alapítvány vezetőjének (apátnő) tisztjét töltötte be - korán elhunyt. A pesti polgárság - a nádor iránti őszinte együttérzés jeleként - a Városliget szélén, a saját költségén kápolnát emeltetett Hermina főhercegnő emlékére (innen származik a Herminamező elnevezés): ez a magyar művészettörténet elsőként megtervezett neogótikus épülete.