Ne felejtsük ki a másik végletet sem, amikor annyira traumatikus volt a gyerekkor, hogy minden ijesztő, félelmetes ami az ember elé kerül, amire pedig vágyna - amikor megtanult vágyni - az mind elérhetetlen, hiszen nem érdemli meg, nem is lenne képes elérni bármit.
Ez most nem jött be. Apám meghalt, anyám ott hagyott, mindent magam építettem fel, pont emiatt stresszelek be folyton, perfekcionista lettem az évek alatt.
45 év felett már elengedtem mindent, azóta nem stresszelem magamat mások hülyeségein. 10 éve e téren boldog vagyok. Akadályba ütközök, megpróbálom megoldani, de előre nem idegesítem magamat semmin. Ehhez meg kell érni egy bizonyos kort, hogy így gondolkozzanak az emberek!
Köszönöm a feltöltést! Én életemben mindig mindentől féltem, és az igaza van. Most már tudom hogy ha kínos helyzetben érzem magam, csak meg kell kérdeznem magamtól: "mit tehetek azért hogy jó legyen?".
Udv Kedves Doktor,nagyon tetszik a festmeny a hàttérben,csodàs izlése van ,rajongok az ilyesfajta kulonleges stilusokert en is! Ez a jozan “tisztànlátás “ami Önben rejlik ,ez fantasztikus… Figyelek nagyon..😊
Nem, Kedves Máté, én is figyelemmel kísérem Csernus Urat, mióta megjelent a nyilvánosság előtt, és sokat köszönhetek eddigi életművének, hogy jobban érzem magam a bőrömben, pedig sokkal ráncosabb, petyhüdtebb.
De jó ez a seggkinyalós rész! 🤣 Nagyon magamra ismertem! Ugyanakkor ebben is meg lehet látni a pozitív hozadékot, mert pont ezáltal lettünk mély érzésű emberek. Az élet meg úgyis formál rajtunk, amennyit kell.
@@lovikari1 Ez de jó felvetés! 👌 Ha már engem kérdezel, elmondom, hogy élem ezt meg. Olyan képem nincs magamról, hogy milyenné kellene válnom. Mert tökre szeretem, aki vagyok! Lehetőségeim és képességeim szerint igyekszem a legjobbat kihozni magamból. 😁 Viszont, céljaim, kapcsolódásaim vannak és az ezekhez való eljutás formál, a kapcsolódások pedig kiváló tükrök, hogy hol tartok most és miben kell fejlődnöm. És igen, ezt úgy élem meg, hogy az Élet formál. Mintha mindannyian egy terv részei lennénk. Ez az én igazságom 😊
@@kerekesveronika Én meg úgy élem meg Kedves Veronika a te igazságodat, hogy illeszthető-e hozzá az én igazságom? Illeszthető-e az én világom, a te világodhoz, ami az érzelmeimből, gondolataimból, az én lehetőségeimből és képességeimből, személyes, egyedi tulajdonságaimból, értékeimből, fakad? Engem is az élet formál, és én formálom az életem, amikor éppen igazodok, alkalmazkodom a környezetemhez, az elvárásokhoz, hiszen fölöttem is laknak. Reagálok arra, ahogy az élet formál, azaz formálni akar a szülő, a tanár, a munkahely, hiszen ez a dolguk, hogy megfelelően szocializált és tájékozott legyek a világban, mert az életképesség másként alakul, mint az állatoknál. Kölcsönhatás van az Univerzumban, az első számú fizikai törvény, ahogy tanultuk még a suliban. És ez akkor is igaz, ha egy másik ideológiai rendszerben jártunk iskolába. Hát még közöttünk, emberek (különösen nők és férfiak) között mekkora kölcsönösség munkálkodik? :) Persze, hogy téged kérdezlek Kedves Veronika, hiszen te találtad jónak a kérdésemet, a felvetést. És, hogy kaptam egy kedves őszinte, mély reakciót is a kérdésemre, arra inspirál, hogy elgondolkodjak, és tovább vigyem a gondolatmenetet. Mi lehet ennél nemesebb emberi cél, mint lehetőségeink és képességeink szerint igyekezni a legjobbat kihozni magunkból. „Céljaim, és kapcsolódásaim vannak”… Ez is evidencia számomra is, sőt, szociális mivoltunknál fogva a kapcsolódás meg faji specifikum, tehát társas viszonyaink határozzák meg életminőségünket (ha tudjuk, ha nem…). „A kapcsolódások pedig kiváló tükrök, hogy hol tartok most és miben kell fejlődnöm…” - írod Kedves Veronika, és mi egymásnak - ebből következően - a kiváló tükrei vagyunk. :) „Mintha mindannyian egy terv részei lennénk.” - Ez nagyon tetszik nekem, ez a gondolat, ezért ragadtam billentyűt. Felvetődött bennem egy kérdés: Ahogy te éled meg az élethelyzetedet, és egy másik ember meg különbözően, máshogyan éli meg ugyanazt, kinek lesz igaza? Ki lesz fölényben? Ki lesz hátrányban? Mi hasznunk is lesz a tükrözésből? Lesz egyáltalán kölcsönös előnyünk az eszmecseréből? „Ez az én igazságom” - írtad. Ha nekem más lenne, máshogy élném meg a jelenségeket, lenne közünk egymáshoz?
A démonjainkat (amelyek jelentősen befolyàsoljàk az életünket pl. Neurózis) jobb megismerni, és idővel megtanulni hogy is működik ..ami eddig nagyon lassan, nehéz munkàval de hozott eredményt, vagy meglàtni eldönteni hogy eddig és ne tovàbb. Bezàrni, kontroll alatt tartani, és jól érezni magam? Működhet mindkettő hatàsosan?
Hát én elég összetett személyiség vagyok , jó pár pofont kaptam a férfiaktól , még fiatalon , nem hittem sosem a szerelembe , de egyszer megtörtént és a pszihiat jöttem ki
Amíg nem vesszük észre, hogy a doktorurazással és a sok seggnyaldosással mit is csinálunk, addig ne csodálkozzunk, hogy egy ilyen figura van kiemelve évtizedek óta, aki lehet hogy hatást tud kelteni… és ez lehet segíthet is valakiknek… de jól érezzük meg is ez az egész.
Hát kedves doktor ur én már sokat elértem s mint a béka fölmásztam a létrán, Néha azért ugy hirtelen megjelenik, de egesz nagy pozicion vagyok, vajon tudok e annyit teljesiteni mint a másik. Söt néha banális kis önkételyek de kezelem lassan tünnek el.
![Lp. Сердце Вселенной #60 РОЖДЕНИЕ ЛОЛОЛОШКИ [Финал] • Майнкрафт](http://i.ytimg.com/vi/YoR0pAV9FVQ/mqdefault.jpg)
Ne felejtsük ki a másik végletet sem, amikor annyira traumatikus volt a gyerekkor, hogy minden ijesztő, félelmetes ami az ember elé kerül, amire pedig vágyna - amikor megtanult vágyni - az mind elérhetetlen, hiszen nem érdemli meg, nem is lenne képes elérni bármit.
Ez most nem jött be. Apám meghalt, anyám ott hagyott, mindent magam építettem fel, pont emiatt stresszelek be folyton, perfekcionista lettem az évek alatt.
45 év felett már elengedtem mindent, azóta nem stresszelem magamat mások hülyeségein. 10 éve e téren boldog vagyok. Akadályba ütközök, megpróbálom megoldani, de előre nem idegesítem magamat semmin. Ehhez meg kell érni egy bizonyos kort, hogy így gondolkozzanak az emberek!
Ez így igaz👍
Köszönöm a feltöltést! Én életemben mindig mindentől féltem, és az igaza van. Most már tudom hogy ha kínos helyzetben érzem magam, csak meg kell kérdeznem magamtól: "mit tehetek azért hogy jó legyen?".
Köszönöm Dr. úr.
Udv Kedves Doktor,nagyon tetszik a festmeny a hàttérben,csodàs izlése van ,rajongok az ilyesfajta kulonleges stilusokert en is!
Ez a jozan “tisztànlátás “ami Önben rejlik ,ez fantasztikus…
Figyelek nagyon..😊
A stressznek semmi köze az elkényeztetéshez, nálam legalábbis egészen biztosan, de szerintem sokaknál igaz. Ez most nem annyira jött be.
En vagyok az egyetlen aki szeretne hallani hosszu podcast-okat a doktor urtol? :D
Nem, Kedves Máté, én is figyelemmel kísérem Csernus Urat, mióta megjelent a nyilvánosság előtt, és sokat köszönhetek eddigi életművének, hogy jobban érzem magam a bőrömben, pedig sokkal ráncosabb, petyhüdtebb.
Az unlimited csatornára mostanában lett feltöltve vele egy 37 perces podcast.
Nem.
"168 óra" UA-cam csatornán vannak Lelkifröccs és Maflás néven. (nagyon jó)
Nem. Én is szeretnék másfél órás előadást, tanítást, hallgatni a Doktor urat. Nekem is nagyon sokat segít amikor hallgatom.
Nagyon jó!
De jó ez a seggkinyalós rész! 🤣
Nagyon magamra ismertem! Ugyanakkor ebben is meg lehet látni a pozitív hozadékot, mert pont ezáltal lettünk mély érzésű emberek.
Az élet meg úgyis formál rajtunk, amennyit kell.
Szóval nem mi formáljuk magunkat, hanem az élet? Nincs is közünk magunkhoz?
@@lovikari1 Ez de jó felvetés! 👌
Ha már engem kérdezel, elmondom, hogy élem ezt meg.
Olyan képem nincs magamról, hogy milyenné kellene válnom. Mert tökre szeretem, aki vagyok! Lehetőségeim és képességeim szerint igyekszem a legjobbat kihozni magamból. 😁
Viszont, céljaim, kapcsolódásaim vannak és az ezekhez való eljutás formál, a kapcsolódások pedig kiváló tükrök, hogy hol tartok most és miben kell fejlődnöm.
És igen, ezt úgy élem meg, hogy az Élet formál. Mintha mindannyian egy terv részei lennénk.
Ez az én igazságom 😊
@@kerekesveronika Én meg úgy élem meg Kedves Veronika a te igazságodat, hogy illeszthető-e hozzá az én igazságom? Illeszthető-e az én világom, a te világodhoz, ami az érzelmeimből, gondolataimból, az én lehetőségeimből és képességeimből, személyes, egyedi tulajdonságaimból, értékeimből, fakad?
Engem is az élet formál, és én formálom az életem, amikor éppen igazodok, alkalmazkodom a környezetemhez, az elvárásokhoz, hiszen fölöttem is laknak.
Reagálok arra, ahogy az élet formál, azaz formálni akar a szülő, a tanár, a munkahely, hiszen ez a dolguk, hogy megfelelően szocializált és tájékozott legyek a világban, mert az életképesség másként alakul, mint az állatoknál. Kölcsönhatás van az Univerzumban, az első számú fizikai törvény, ahogy tanultuk még a suliban. És ez akkor is igaz, ha egy másik ideológiai rendszerben jártunk iskolába. Hát még közöttünk, emberek (különösen nők és férfiak) között mekkora kölcsönösség munkálkodik? :) Persze, hogy téged kérdezlek Kedves Veronika, hiszen te találtad jónak a kérdésemet, a felvetést. És, hogy kaptam egy kedves őszinte, mély reakciót is a kérdésemre, arra inspirál, hogy elgondolkodjak, és tovább vigyem a gondolatmenetet. Mi lehet ennél nemesebb emberi cél, mint lehetőségeink és képességeink szerint igyekezni a legjobbat kihozni magunkból. „Céljaim, és kapcsolódásaim vannak”… Ez is evidencia számomra is, sőt, szociális mivoltunknál fogva a kapcsolódás meg faji specifikum, tehát társas viszonyaink határozzák meg életminőségünket (ha tudjuk, ha nem…). „A kapcsolódások pedig kiváló tükrök, hogy hol tartok most és miben kell fejlődnöm…” - írod Kedves Veronika, és mi egymásnak - ebből következően - a kiváló tükrei vagyunk. :) „Mintha mindannyian egy terv részei lennénk.” - Ez nagyon tetszik nekem, ez a gondolat, ezért ragadtam billentyűt. Felvetődött bennem egy kérdés: Ahogy te éled meg az élethelyzetedet, és egy másik ember meg különbözően, máshogyan éli meg ugyanazt, kinek lesz igaza? Ki lesz fölényben? Ki lesz hátrányban? Mi hasznunk is lesz a tükrözésből? Lesz egyáltalán kölcsönös előnyünk az eszmecseréből? „Ez az én igazságom” - írtad. Ha nekem más lenne, máshogy élném meg a jelenségeket, lenne közünk egymáshoz?
Nekem szimpatikus.Legalabb nem unalmas a Doktor ur.Fekete humorral születni kell.👍
Ritkán írok negatív hozzászólást, de ez szerintem rémesen ostoba volt. Egy ember életét a semmiből így analizálni, ez maga a kóklerség.
Köszönöm az észrevételt.
Nahat nekem egyik szulom sem nyalta ki a "seggem". Eddig ez az elso video, amivel egyaltalan nem ertek egyet.
Sokszor általánosít, kivetít, úgyhogy szerintem egy kókler.
Egy pszichológus mondta nekem nagyon régen: ha szorongok, azzal nem oldok meg egy dolgot.
A démonjainkat (amelyek jelentősen befolyàsoljàk az életünket pl. Neurózis) jobb megismerni, és idővel megtanulni hogy is működik ..ami eddig nagyon lassan, nehéz munkàval de hozott eredményt, vagy meglàtni eldönteni hogy eddig és ne tovàbb.
Bezàrni, kontroll alatt tartani, és jól érezni magam?
Működhet mindkettő hatàsosan?
Hát én elég összetett személyiség vagyok , jó pár pofont kaptam a férfiaktól , még fiatalon , nem hittem sosem a szerelembe , de egyszer megtörtént és a pszihiat jöttem ki
Amíg nem vesszük észre, hogy a doktorurazással és a sok seggnyaldosással mit is csinálunk, addig ne csodálkozzunk, hogy egy ilyen figura van kiemelve évtizedek óta, aki lehet hogy hatást tud kelteni… és ez lehet segíthet is valakiknek… de jól érezzük meg is ez az egész.
Ma már ne igyál többet♠
XDXDXD
Hát kedves doktor ur én már sokat elértem s mint a béka fölmásztam a létrán, Néha azért ugy hirtelen megjelenik, de egesz nagy pozicion vagyok, vajon tudok e annyit teljesiteni mint a másik. Söt néha banális kis önkételyek de kezelem lassan tünnek el.
Ez is nagyon tud hasznos lenni!
ua-cam.com/video/uL0va9Sl9BE/v-deo.htmlsi=fHW9qEL0R6Rk8BEf