Gratulálok, szép munka! Hatalmas eredmèny! És a videó is nagyon jó lett, szokásos izgalmas bemutatás. A drónos felvételek is szuperek. 🙂
Місяць тому+1
Köszi Gergő! Nem is tudtam még rendesen feldolgozni, mi is történt velem aznap. Valójában a 10. körtől már szenvedtem, és a 20. ban kiszálltam volna, ha nem lep meg a család... Még rengeteget kell gyakorolnom a drónnal, de örülök, hogy eszedbe jutottam ez ügyben. Viszont az egyik snittet nem én csináltam és nem is az én drónommal.... 🙂
Brutális lehetett, le a kalappal. Ahogy eddig is, nagyon adja az élményt a vidi. Láttam egy snittet drónnal közben, azt ki készítette?
Місяць тому+1
Egy srác drónozott, én pedig megkértem, h kapjon már le, és szó nélkül benne volt a hülyeségben... 😀 Kemény volt, ja, egyik ultrámhoz sem fogható a nehézsége... de épít, szóval ajánlom egyszer mindenkinek a maga szintjén... Videóval ritkán vagyok elégedett, de ez nagyon szép íven tudott mozogni, és ténylegesen visszaadja az arcomon és hangomon/ hangulatomon keresztül, h mennyire nehéz volt mentálisan...
Persze. Térdrögzítő, és lapos utak. AK, DDK laposabb részei.
Місяць тому
Ennek örülök. AK-ra mi is megyünk mostanában, egy etapra. DDK-t várom, de abba csak akkor kezdek bele, ha végeztem az AK-val. Régebben rajtam is sokat volt a rögzítő, de szép lassan vissza tudtam erősíteni a térdem. Azért 3000m után fel kellett raknom, mert éreztem, h már kevésbé bírta a strapát. Remélem a tied is rendbe jön előbb-utóbb...
Szia! Minden elismerésem! Igazi küzdő vagy te is. Már egyszer beszéltünk erről, de nálam is hasonló érzelmi és edzettségi hullámvasutazás volt. Annyiban más a sztorink, hogy én a túrázásból átnyergeltem a hosszútávú kerékpározásba, és ott éltem meg azokat a hullámvölgyeket, amiket te. 24 órás versenyeken indultam, kb. hasonló kétségekkel, de bebizonyosodott, hogy ez a hosszútávú teljesítés egy igazi önismereti "szeninárium". Itt aztán megtudod, hogy milyen fából faragtak.... És ezt elmesélni annak, aki még nem csinált hasonlót elég nehéz. :)
Місяць тому+2
Szia, Igen, beszéltük! Egyébként én bringáztam korábban és onnan lett túra, csak közben pár év kiesett, no meg én nem voltam olyan szinten, mint te. Ha vannak esetleg beszámolóid, akkor szívesen olvasnék róla, bizonyosan tanulságos... Hm, az utolsó mondatoddal is egyetértek, de... Nálam ez belül úgy csapódik most, főleg így a Half után, hogy kétséges az is, hogy szükségem van-e ilyen szintű önsanyargatásra egyáltalán. Mindig ezt mondtam minden ultrám után, de ez annyira szétszedett most mentálisan, hogy most kapargatom össze magam. Nem beszélve arról, hogy 3x kellett nekifussak és az elmúlt 1,5 évem - sport tekintetében - vhol csak erről szólt. És ez megterhelő volt, nagyon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mennyire közel volt a bukás... A család mentett meg, mert úgy volt, nem tudnak kijönni, és ha ez így lett volna, akkor csalódást okoztam volna nekik, és saját magamnak is. Nem lett volna erőm negyedszerre is nekimenni, mint ahogy eszembe sem jut még egyszer hasonlóra elmenni. Ezért tudtam végül megcsinálni, ez volt a hajtóerőm, hogy lezárhassam végre ezt a fejezetet. Igen, egy ilyen siker komoly hitet ad, ( amit már megszereztem korábban a BFKT-n ), de tényleg minden egyes ultra megadja ezt? És tényleg van értelme mindig feljebb és feljebb rakni a lécet? Annak árán is, hogy azt érzem a testem már tiltakozik? Nem beszélve az egyebekről... Ne értsd félre, örülök, h megcsináltam, de közben többször is azzal a gondalattal küzdöttem, hogy: És akkor mi van? Mi a f.szt keresek én itt? Tényleg ekkora hülye lennék, h szándékosan sz.patom magam?
Sajnos nincsenek beszámolóim. Elkezdtem írni, de inkább csináltam... Nagyon jók a kérdések. De én nem lamentáltam rajtuk. Úgy fogtam föl, hogy ha a 24H-s versenyen 620 km-t mentem, akkor jövöre kicst javítsak. Aztán elértem a határom felső részét, és akkor már csak a "rövid" sok szintes versenyek maradtak. pl.: Kínok kínja... A 24H-sok után annyira kivoltam, hogy mindig el akartam adni az összes bringámat.... De pár nap regenerálódás után meggondoltam magam. :D Persze ehhez hozzátett pár hasonlóan eszement barátom, akik miatt mindig maradtam a komolyabb versenyeken. :) Esetleg egy személyes tali?
Gratulálok a teljesítéshez. És nagyon jól összerakott videó/beszámoló.
Köszi szépen! Örülök, hogy már mögöttem van és nem előttem...
Gratulálok, szép munka! Hatalmas eredmèny! És a videó is nagyon jó lett, szokásos izgalmas bemutatás. A drónos felvételek is szuperek. 🙂
Köszi Gergő! Nem is tudtam még rendesen feldolgozni, mi is történt velem aznap. Valójában a 10. körtől már szenvedtem, és a 20. ban kiszálltam volna, ha nem lep meg a család...
Még rengeteget kell gyakorolnom a drónnal, de örülök, hogy eszedbe jutottam ez ügyben. Viszont az egyik snittet nem én csináltam és nem is az én drónommal.... 🙂
Brutális lehetett, le a kalappal. Ahogy eddig is, nagyon adja az élményt a vidi. Láttam egy snittet drónnal közben, azt ki készítette?
Egy srác drónozott, én pedig megkértem, h kapjon már le, és szó nélkül benne volt a hülyeségben... 😀
Kemény volt, ja, egyik ultrámhoz sem fogható a nehézsége... de épít, szóval ajánlom egyszer mindenkinek a maga szintjén...
Videóval ritkán vagyok elégedett, de ez nagyon szép íven tudott mozogni, és ténylegesen visszaadja az arcomon és hangomon/ hangulatomon keresztül, h mennyire nehéz volt mentálisan...
Várom a folytatást. 🙂
Nagyon szép teljesítmény!
Köszi szépen! Még emésztenem kell...
Gratulálok Zoli, szuper vagy!⛰🏁🥇🍾
Köszi szépen, mész terepen mostanában?
Persze. Térdrögzítő, és lapos utak. AK, DDK laposabb részei.
Ennek örülök. AK-ra mi is megyünk mostanában, egy etapra. DDK-t várom, de abba csak akkor kezdek bele, ha végeztem az AK-val.
Régebben rajtam is sokat volt a rögzítő, de szép lassan vissza tudtam erősíteni a térdem. Azért 3000m után fel kellett raknom, mert éreztem, h már kevésbé bírta a strapát.
Remélem a tied is rendbe jön előbb-utóbb...
👏👏👏
Köszi neked is!
Gratul a Zoli (Y) Szép menet.
Kösz Nitro!
Szia! Minden elismerésem! Igazi küzdő vagy te is. Már egyszer beszéltünk erről, de nálam is hasonló érzelmi és edzettségi hullámvasutazás volt. Annyiban más a sztorink, hogy én a túrázásból átnyergeltem a hosszútávú kerékpározásba, és ott éltem meg azokat a hullámvölgyeket, amiket te. 24 órás versenyeken indultam, kb. hasonló kétségekkel, de bebizonyosodott, hogy ez a hosszútávú teljesítés egy igazi önismereti "szeninárium". Itt aztán megtudod, hogy milyen fából faragtak.... És ezt elmesélni annak, aki még nem csinált hasonlót elég nehéz. :)
Szia,
Igen, beszéltük! Egyébként én bringáztam korábban és onnan lett túra, csak közben pár év kiesett, no meg én nem voltam olyan szinten, mint te.
Ha vannak esetleg beszámolóid, akkor szívesen olvasnék róla, bizonyosan tanulságos...
Hm, az utolsó mondatoddal is egyetértek, de...
Nálam ez belül úgy csapódik most, főleg így a Half után, hogy kétséges az is, hogy szükségem van-e ilyen szintű önsanyargatásra egyáltalán. Mindig ezt mondtam minden ultrám után, de ez annyira szétszedett most mentálisan, hogy most kapargatom össze magam. Nem beszélve arról, hogy 3x kellett nekifussak és az elmúlt 1,5 évem - sport tekintetében - vhol csak erről szólt. És ez megterhelő volt, nagyon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mennyire közel volt a bukás...
A család mentett meg, mert úgy volt, nem tudnak kijönni, és ha ez így lett volna, akkor csalódást okoztam volna nekik, és saját magamnak is.
Nem lett volna erőm negyedszerre is nekimenni, mint ahogy eszembe sem jut még egyszer hasonlóra elmenni.
Ezért tudtam végül megcsinálni, ez volt a hajtóerőm, hogy lezárhassam végre ezt a fejezetet.
Igen, egy ilyen siker komoly hitet ad, ( amit már megszereztem korábban a BFKT-n ), de tényleg minden egyes ultra megadja ezt? És tényleg van értelme mindig feljebb és feljebb rakni a lécet? Annak árán is, hogy azt érzem a testem már tiltakozik? Nem beszélve az egyebekről...
Ne értsd félre, örülök, h megcsináltam, de közben többször is azzal a gondalattal küzdöttem, hogy: És akkor mi van? Mi a f.szt keresek én itt? Tényleg ekkora hülye lennék, h szándékosan sz.patom magam?
Sajnos nincsenek beszámolóim. Elkezdtem írni, de inkább csináltam...
Nagyon jók a kérdések. De én nem lamentáltam rajtuk. Úgy fogtam föl, hogy ha a 24H-s versenyen 620 km-t mentem, akkor jövöre kicst javítsak. Aztán elértem a határom felső részét, és akkor már csak a "rövid" sok szintes versenyek maradtak. pl.: Kínok kínja...
A 24H-sok után annyira kivoltam, hogy mindig el akartam adni az összes bringámat.... De pár nap regenerálódás után meggondoltam magam. :D Persze ehhez hozzátett pár hasonlóan eszement barátom, akik miatt mindig maradtam a komolyabb versenyeken. :)
Esetleg egy személyes tali?
Simán, egyeztessünk, h mikor és ott folytköv...