XIV. Zsoltár Az emberek romlottsága A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 3Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 4Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -, 5hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma! 7Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek ámen
XIV. Zsoltár Az emberek romlottsága
A karmesternek: Dávidé.
Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!
Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
2Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa,
van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.
3Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
4Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -,
5hogy majd egyszer nagyon megrettennek,
mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma!
7Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása!
Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.