Nagyon tetszett az előadása! Kedvenc Shakespeare darabom, sokszor olvastam, sokszor láttam, és bármikor újra megnézem, újra elolvasom. Igazából nem is tudom, miért. Csak! És ez, azt hiszem, fontos. Nagyon tetszett az előadásában, hogy "Mercutio kiterjesztett monológja lehetne". Tényleg, erre nem is gondoltam, pedig hát... de még mennyire! Pont azért szeretem ezt a darabot, mert tényleg nincs cselekménye vagy összefüggő, lineáris története, és mint mondta "csupa zűrzavar", de hát pontosan ezért - a varázslatok dacára - tisztára, mint az élet. Az életünk sem egy bizonyos irányba tartó egyenes vonal vagy szinuszoidális görbe, hanem maga a szimultaneitás és tkp zűrzavar. A váltakozó szimultaneitásban az intenzív és állandó jelenlét fontosabb, mint a történés. De méginkább a szereplők közötti viszony. Az is életszerű, hogy itt tkp. nincs főszereplő, illetve a sors a főszereplő, aki Pukk vagy a többi tündér bőrébe bújik, de mindig megfoghatatlan. Szerintem Tompor és Titánia násza nem kifigurázása a testi szerelemnek, hanem inkább az apoteózisa! Pont ez olyan zavarbaejtő benne, másnap szégyelljük vagy letagadjuk, hogy ösztönlények voltunk és az ellentétpárunkkal részesültünk a varázslatban. Többek között, és nem utolsó sorban, azért szeretem még nagyon ezt a darabot, mert a mesteremberek előadásában sűrűsödik, kikristályosodik a mindenkori színház lényege; az abszurditásával együtt. Mert már az abszurd színház is benne van. Nagyon költői mű, de szívesen sorolom a mágikus realizmus műfajába, mert a legköznapibb dolgokban látja meg és tárja fel a csodát. Elnézést a bőbeszédűségért! Csak éltem a lehetőséggel, hogy hozzászólhatok. És szívesebben beszélek erről, mint a koronavírusról! Várom az Antonius és Kleopátrát. Hálás köszönet! Gratulálok! Most megnézem megint a Globe előadását... Szép estét!
4 роки тому+1
Kedves Gabriella, köszönöm a gratulációt és a biztatást! Igen, minden felvetés jogos a testiségtől az abszurd színházig, és valóban, minden ami ma mágikus realizmus vagy romantika volt, az abból a mitológiai rácsodálkozásból származik, amelyre Shakespeare is épít! Köszönöm még egyszer a hozzászólást!
4 роки тому+6
DISCLAIMER: A videóban elhangzik, hogy Shakespeare színpadán nem volt díszlet és zene. Itt sajnos tévedtem, mert a Globe-ban ugyan díszlet tényleg nem volt, zene (élőzene) viszont annál inkább.
Én tegnap olvastam ki a Nádasdy féle fordításban. Teljesen laikus vagyok, szóval csak annyit tudok írni, hogy nagyon szórakoztató volt ezeket a szerencsétleneket végig kisérni 😂
2 роки тому+1
Abszolút, de csak addig, amíg ezekben a szerencsétlenekben nem ismerünk magunkra! :D
Lehet, fura gondolat, de ahogy olvastam a színdarabot, úgy éreztem, az egész cselekményszálat igazából Puck irányítja. Ha ő nem kavarja össze a dolgokat a félresikerült (vagy épp túl jól sikerült) parancsteljesítésekkel, talán sokkal unalmasabb lenne a komédia.
2 роки тому+1
Abszolút! :) A nagyobb kérdés, hogy Puck-ot vajon ki irányítja...látszólag Oberon, de mintha elég öntörvényű lenne, és nem lehetne neki parancsolni. Kicsit olyan, mint Érosz/Ámor/Cupido az antikoknál - látszólag Aphrodité/Vénusz parancsol neki, de hát ő megmarad csintalan játékos gyereknek (sok festményen be is van kötve a szeme, amikor kilövi a nyilait)... nincs mese, a szerelem vak! :))
Balázs, sok ilyen videót még, elképesztően jól lehet használni a tanításban. Annyira benne van a lényeg és olyan érthető! Kösziiii
Köszönöm szépen! :) Jön az a többi videó is, dolgozom, dolgozom! :D
Nagyon tetszett az előadása! Kedvenc Shakespeare darabom, sokszor olvastam, sokszor láttam, és bármikor újra megnézem, újra elolvasom. Igazából nem is tudom, miért. Csak! És ez, azt hiszem, fontos. Nagyon tetszett az előadásában, hogy "Mercutio kiterjesztett monológja lehetne". Tényleg, erre nem is gondoltam, pedig hát... de még mennyire! Pont azért szeretem ezt a darabot, mert tényleg nincs cselekménye vagy összefüggő, lineáris története, és mint mondta "csupa zűrzavar", de hát pontosan ezért - a varázslatok dacára - tisztára, mint az élet. Az életünk sem egy bizonyos irányba tartó egyenes vonal vagy szinuszoidális görbe, hanem maga a szimultaneitás és tkp zűrzavar. A váltakozó szimultaneitásban az intenzív és állandó jelenlét fontosabb, mint a történés. De méginkább a szereplők közötti viszony. Az is életszerű, hogy itt tkp. nincs főszereplő, illetve a sors a főszereplő, aki Pukk vagy a többi tündér bőrébe bújik, de mindig megfoghatatlan. Szerintem Tompor és Titánia násza nem kifigurázása a testi szerelemnek, hanem inkább az apoteózisa! Pont ez olyan zavarbaejtő benne, másnap szégyelljük vagy letagadjuk, hogy ösztönlények voltunk és az ellentétpárunkkal részesültünk a varázslatban. Többek között, és nem utolsó sorban, azért szeretem még nagyon ezt a darabot, mert a mesteremberek előadásában sűrűsödik, kikristályosodik a mindenkori színház lényege; az abszurditásával együtt. Mert már az abszurd színház is benne van. Nagyon költői mű, de szívesen sorolom a mágikus realizmus műfajába, mert a legköznapibb dolgokban látja meg és tárja fel a csodát. Elnézést a bőbeszédűségért! Csak éltem a lehetőséggel, hogy hozzászólhatok. És szívesebben beszélek erről, mint a koronavírusról! Várom az Antonius és Kleopátrát. Hálás köszönet! Gratulálok! Most megnézem megint a Globe előadását... Szép estét!
Kedves Gabriella,
köszönöm a gratulációt és a biztatást!
Igen, minden felvetés jogos a testiségtől az abszurd színházig, és valóban, minden ami ma mágikus realizmus vagy romantika volt, az abból a mitológiai rácsodálkozásból származik, amelyre Shakespeare is épít! Köszönöm még egyszer a hozzászólást!
DISCLAIMER: A videóban elhangzik, hogy Shakespeare színpadán nem volt díszlet és zene. Itt sajnos tévedtem, mert a Globe-ban ugyan díszlet tényleg nem volt, zene (élőzene) viszont annál inkább.
Remélem tanár vagy az offline életben! szuper elemzés, nem akar belemagyarázni, de jól belekapcsol ismert dolgokat!
Köszönöm szépen! A válasz nem (rövid ideig tanítottam csak), de még bármi lehetek! ;)
Nagyszerű volt!
Köszönöm szépen!
Én tegnap olvastam ki a Nádasdy féle fordításban. Teljesen laikus vagyok, szóval csak annyit tudok írni, hogy nagyon szórakoztató volt ezeket a szerencsétleneket végig kisérni 😂
Abszolút, de csak addig, amíg ezekben a szerencsétlenekben nem ismerünk magunkra! :D
@ Igen. Sajnos most nagyon beletudom képzelni magamat 😂
Lehet, fura gondolat, de ahogy olvastam a színdarabot, úgy éreztem, az egész cselekményszálat igazából Puck irányítja. Ha ő nem kavarja össze a dolgokat a félresikerült (vagy épp túl jól sikerült) parancsteljesítésekkel, talán sokkal unalmasabb lenne a komédia.
Abszolút! :) A nagyobb kérdés, hogy Puck-ot vajon ki irányítja...látszólag Oberon, de mintha elég öntörvényű lenne, és nem lehetne neki parancsolni. Kicsit olyan, mint Érosz/Ámor/Cupido az antikoknál - látszólag Aphrodité/Vénusz parancsol neki, de hát ő megmarad csintalan játékos gyereknek (sok festményen be is van kötve a szeme, amikor kilövi a nyilait)... nincs mese, a szerelem vak! :))