Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést is, és az egész sorozatot! Hiánypótló, és igen nagy szükség van erre a szolgálatra! Sok-sok áldást és Szentlélek ihletését kívánom továbbra is a munkájukhoz!
Jézus Krisztus ad megoldást a hűtlenség kísértésére: ha bűnös szándékkal gondolsz a másikra, szívedben már házasságtörést követtél el. Őszinte gyónásban megszabadít a Jóságos Isten.
18:29 "A biokémia egy zsoltár." A zsoltárok istenhez szóló imádságok. Így a biokémia csak akkor zsoltár, ha hisszük, hogy mindazt, amiről a biokémia szól, Isten teremtette. De ezen az alapon bármivel is foglalkozzunk, az egy zsoltár, hiszen mindent Isten teremtett és mindent Isten tart fenn, csakhogy ehhez valódi hitre van szükség, pont arra, amiből hiány szokott lenni. A kérdés így az, hogy miként jut el valaki a hitre? Egyenértékű út lenne Istenhez a biokémia és a Szentírás? Vagy ezek egymást magyarázzák? A probléma, hogy az átlagember nem vallásos, hanem zsigeréig materialista. Ha most elkezdjük neki magyarázni a hormonok működését, és hogy a szerelmet meg a kötődést és egyáltalán minden fontosat ezek szabályoznak, akkor pontosan abban a tévhitben erősítjük meg, hogy nincs Isten, csak az anyag van. Pont abban az általános tévhitben fogjuk megerősíteni őt, hogy a világ véletlenszerűen összeütköző molekulák összjátéka csupán, amit a végtelen időben véletlenszerűen kialakuló törvények szabályoznak, amely törvények tetszés szerint megváltoztathatóak, amint az ember hatalmat nyer a molekulák fölött, és képessé válik saját akarata szerint átrendezni azokat. Tehát Isten helyett a saját képességei imádatához vezetjük őt. És valljuk be, hogy egy ilyen materialista világnézet szemszögéből van valami felháborító abban, hogy atomok és molekulák ilyen nagy befolyással vannak életünkre, hogy pl. legjobb szándékunk ellenére is szerelmesek lehetünk egy idegenbe még egy boldog házasságban is. Ha nincs meg az alapvető hit, hogy mindez Isten akaratából van, és hogy ez hűségünk próbatétele, akkor ebből a tudásból lázadás lesz és nem jámborság. Akkor ebből a tudásból dacos ellenszegülés lesz és nem alázat. Mert azt mindenki érzi, hogy néhány hormonmolekulánál azért értékesebb mindaz, amit ő szerelemként, hivatásként és szentként megél. Pontosan arról kellene beszélni, hogy az az igazi zsoltár, ami a molekulák szintjét meghaladja, ami nem kézzel fogható, ami a tárgyi világban soha meg nem jelenik és amiről mégis, a szíve mélyére tekintve, mindenki tudja és érzi, hogy van: a szerető Isten jelenléte és a döntés, hogy Hozzá akarok tartozni. Ha nincs meg a hit, hogy életem minden cselekedete és történése Istenért és Isten által van, akkor a biokémia tudománya hiúság és haszontalan vagy egyenesen káros és veszélyes időtöltés. (Káros és veszélyes, mert rengeteg hatalmat ad az ember kezébe, amivel Isten nélkül csak visszaélni tud).
Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést is, és az egész sorozatot! Hiánypótló, és igen nagy szükség van erre a szolgálatra! Sok-sok áldást és Szentlélek ihletését kívánom továbbra is a munkájukhoz!
Köszönöm ezt az őszinte beszélgetést!
Csodalatos
Fantasztikus nő!
Jézus Krisztus ad megoldást a hűtlenség kísértésére: ha bűnös szándékkal gondolsz a másikra, szívedben már házasságtörést követtél el. Őszinte gyónásban megszabadít a Jóságos Isten.
Ők mintha nem akarnának tudni erről.
18:29 "A biokémia egy zsoltár." A zsoltárok istenhez szóló imádságok. Így a biokémia csak akkor zsoltár, ha hisszük, hogy mindazt, amiről a biokémia szól, Isten teremtette. De ezen az alapon bármivel is foglalkozzunk, az egy zsoltár, hiszen mindent Isten teremtett és mindent Isten tart fenn, csakhogy ehhez valódi hitre van szükség, pont arra, amiből hiány szokott lenni. A kérdés így az, hogy miként jut el valaki a hitre? Egyenértékű út lenne Istenhez a biokémia és a Szentírás? Vagy ezek egymást magyarázzák? A probléma, hogy az átlagember nem vallásos, hanem zsigeréig materialista. Ha most elkezdjük neki magyarázni a hormonok működését, és hogy a szerelmet meg a kötődést és egyáltalán minden fontosat ezek szabályoznak, akkor pontosan abban a tévhitben erősítjük meg, hogy nincs Isten, csak az anyag van. Pont abban az általános tévhitben fogjuk megerősíteni őt, hogy a világ véletlenszerűen összeütköző molekulák összjátéka csupán, amit a végtelen időben véletlenszerűen kialakuló törvények szabályoznak, amely törvények tetszés szerint megváltoztathatóak, amint az ember hatalmat nyer a molekulák fölött, és képessé válik saját akarata szerint átrendezni azokat. Tehát Isten helyett a saját képességei imádatához vezetjük őt. És valljuk be, hogy egy ilyen materialista világnézet szemszögéből van valami felháborító abban, hogy atomok és molekulák ilyen nagy befolyással vannak életünkre, hogy pl. legjobb szándékunk ellenére is szerelmesek lehetünk egy idegenbe még egy boldog házasságban is. Ha nincs meg az alapvető hit, hogy mindez Isten akaratából van, és hogy ez hűségünk próbatétele, akkor ebből a tudásból lázadás lesz és nem jámborság. Akkor ebből a tudásból dacos ellenszegülés lesz és nem alázat. Mert azt mindenki érzi, hogy néhány hormonmolekulánál azért értékesebb mindaz, amit ő szerelemként, hivatásként és szentként megél. Pontosan arról kellene beszélni, hogy az az igazi zsoltár, ami a molekulák szintjét meghaladja, ami nem kézzel fogható, ami a tárgyi világban soha meg nem jelenik és amiről mégis, a szíve mélyére tekintve, mindenki tudja és érzi, hogy van: a szerető Isten jelenléte és a döntés, hogy Hozzá akarok tartozni. Ha nincs meg a hit, hogy életem minden cselekedete és történése Istenért és Isten által van, akkor a biokémia tudománya hiúság és haszontalan vagy egyenesen káros és veszélyes időtöltés. (Káros és veszélyes, mert rengeteg hatalmat ad az ember kezébe, amivel Isten nélkül csak visszaélni tud).
Józan paraszti ész! Ez a legfontosabb !Nem a kimondhatatlan nevű hormonok!