Nagyon sajnalom ami tortent a regi magyar arisztokraciaval. Ha az o leszarmazottai vezetnek az orszagot, biztosan egy jobb es elhetobb tarsadalomban elnenk Magyarorszagon.
Mekkora marha vagy! A meglátásról Remete levele Tudod jó komám! A remete levele: Az ügyeskedő gazemberekrűl: Kedves komám! Régen nem írtam már, de most múszáj! Tudod mióta meg szűntem kuriózum lenni, a városba is meg szaporodék a „remete” Nem jönnek már felém se! Szóval üldögélek, bámészkodok a Bódva, meg a világ folyásán! Arra gyüttem rá, hogy mindig vótak szegények, gazdagok. Általjában, az ügyeskedő gazemberekbűl lettek a gazdagok, akik „nemes uraknak” arisztokratáknak neveztették magukat.
@@remeteladi7677 Ez az idèzet a piszkos bolsevista kommunista istengyūlölö ès Magyar nemzet tönkretevöinek tollàbòl irodott. Azokèbòl akik mindent gyūlòltek ami magyar, nemes ès csak az Önzö egoista nihillista zūlött gögjūk nem szabott hatàrt abban ahogy fröccsögtek azokra ahova nem akartak beiileszkedni a jött ment fajtajukkal
Nagyon orulok hogy, megismertem csaladod, eletet,, es a sok nehezseget, mint hidaltad, at en is amagyar nye.lv szepseget apolom , igyekeztem lanyaimmal is megszerettetni, de csak az egyik lanyom tanult meg irni olvasni ,de sok oromom volt dalokat es kis verseket azunokaimnak is ,megtanitottam . Veled ereztem, ami,kor a nehezsegekey athidaltad..Erzdebetet novered,a magyar misek utani,kozos kavezasokon, ismertem meg,,, hasonlo,hatarozott es mindig erot ad ha valami ,somorit.
Micsoda véletlen felfedezés, micsoda öröm, ilyen formájában,szellemében csodálatos "öreg asszonyt" látni. Merem ezt mondani mert néhány hónappal vagyok idősebb nála. Életutam igazi magyar, én végig maradtam Magyarországon, sőt 57-ben véletlenül kerültem egyetemre, francia szakra, s ezt elvégezvén, egész életemet francia filológusként pedagógiai vezető tanárként éltem. A fiatalkorom szellemiségét ez a mottó jelzi: "Életemben fogódzó pont volt a présháztól Párizsig vissza" mottó. Anyagi lehetőségek híján a Balaton-felvidékre vetődtem, Balatoncsicsó közelébe, egy hiteles présházba. Jelen pillanatban is tulajdonomban van az épület, de szégyenem, hogy nem tudtam a helynek méltóan minőségileg menteni ezt az óriási lehetőséget. Gyermekeim más elfoglaltság miatt sem időt, sem anyagiakat nem tudnak áldozni arra, hogy méltóképp átmentsék ezt a régi hagyományt őrző helyet. Sajnos az idő fizikailag engem jobban megviselt, csodálom azt a szépséget, amit a képen látok. Én Debrecenben élek, s innen már egyedül nehezen tudok kimozdulni. Pontos címem nincs, de hozzávetőlegesen meg tudom mondani a helyet, ez a Szent Balázs hegyi levendulás melletti présház. A józan ész szerint meg kellene válnom a helytől, de nem tudom elengedni, mert számomra ez az itt töltött idő és a megélt élmény az életfilozófiámat mutatja. Ezért volt mottóm fiatal koromban a "présháztól Párizsig" mert két lehetőség között éltem és építettem fel magam. Az én francia lényem az, hogy a 70-es évektől kezdve környezetemben én jelentettem a francia kultúrát Debrecenben. Barátaim, tanítványaim vallják, hogy a kultúrából olyanokat ismertek meg, amire itthon nem csak hogy nem volt lehetőség, hanem még tiltották is. Köszönöm a riportfilmet, de szívesen járnám körbe a mentshelyi házat, annál is inkább, hogy fiatalkoromban kisgyerekeimmel sokszor jártam a tejbegyűjtőben. Onnan szereztük be a finom friss tejet. Ön az, aki megérti, hogy a lelkem miért ragaszkodhat annyira ehhez a helyhez. Épp a francia kultúrának köszönhetem azt az érzékenységet, amivel ezen az egyszerű helyen felfedezhetem a magyar létem lényegét. Tisztelettel köszöntöm Önt. Egyedül itt találtam elérhetőséget. Kóczián Rozália
Találkoztam vele személyesen,nagyon megragadott a kedvessége. ❤❤❤
Nagyon sajnalom ami tortent a regi magyar arisztokraciaval. Ha az o leszarmazottai vezetnek az orszagot, biztosan egy jobb es elhetobb tarsadalomban elnenk Magyarorszagon.
Mekkora marha vagy! A meglátásról Remete levele
Tudod jó komám!
A remete levele: Az ügyeskedő gazemberekrűl:
Kedves komám!
Régen nem írtam már, de most múszáj! Tudod mióta meg szűntem kuriózum lenni, a városba is meg szaporodék a „remete” Nem jönnek már felém se! Szóval üldögélek, bámészkodok a Bódva, meg a világ folyásán! Arra gyüttem rá, hogy mindig vótak szegények, gazdagok. Általjában, az ügyeskedő gazemberekbűl lettek a gazdagok, akik „nemes uraknak” arisztokratáknak neveztették magukat.
@@remeteladi7677 Ez az idèzet a piszkos bolsevista kommunista istengyūlölö ès Magyar nemzet tönkretevöinek tollàbòl irodott. Azokèbòl akik mindent gyūlòltek ami magyar, nemes ès csak az Önzö egoista nihillista zūlött gögjūk nem szabott hatàrt abban ahogy fröccsögtek azokra ahova nem akartak beiileszkedni a jött ment fajtajukkal
ÖRÜLÖK, hogy megismerhettem ezt a csodálatos családot
Én is.
Öröm ránézni.Micsoda ösei voltak.Páratlan a világban.
Nagyon orulok hogy, megismertem csaladod, eletet,, es a sok nehezseget, mint hidaltad, at en is amagyar nye.lv szepseget apolom , igyekeztem lanyaimmal is megszerettetni, de csak az egyik lanyom tanult meg irni olvasni ,de sok oromom volt dalokat es kis verseket azunokaimnak is ,megtanitottam . Veled ereztem, ami,kor a nehezsegekey athidaltad..Erzdebetet novered,a magyar misek utani,kozos kavezasokon, ismertem meg,,, hasonlo,hatarozott es mindig erot ad ha valami ,somorit.
Micsoda véletlen felfedezés, micsoda öröm, ilyen formájában,szellemében csodálatos "öreg asszonyt" látni. Merem ezt mondani mert néhány hónappal vagyok idősebb nála. Életutam igazi magyar, én végig maradtam Magyarországon, sőt 57-ben véletlenül kerültem egyetemre, francia szakra, s ezt elvégezvén, egész életemet francia filológusként pedagógiai vezető tanárként éltem. A fiatalkorom szellemiségét ez a mottó jelzi: "Életemben fogódzó pont volt a présháztól Párizsig vissza" mottó. Anyagi lehetőségek híján a Balaton-felvidékre vetődtem, Balatoncsicsó közelébe, egy hiteles présházba. Jelen pillanatban is tulajdonomban van az épület, de szégyenem, hogy nem tudtam a helynek méltóan minőségileg menteni ezt az óriási lehetőséget. Gyermekeim más elfoglaltság miatt sem időt, sem anyagiakat nem tudnak áldozni arra, hogy méltóképp átmentsék ezt a régi hagyományt őrző helyet. Sajnos az idő fizikailag engem jobban megviselt, csodálom azt a szépséget, amit a képen látok. Én Debrecenben élek, s innen már egyedül nehezen tudok kimozdulni. Pontos címem nincs, de hozzávetőlegesen meg tudom mondani a helyet, ez a Szent Balázs hegyi levendulás melletti présház. A józan ész szerint meg kellene válnom a helytől, de nem tudom elengedni, mert számomra ez az itt töltött idő és a megélt élmény az életfilozófiámat mutatja. Ezért volt mottóm fiatal koromban a "présháztól Párizsig" mert két lehetőség között éltem és építettem fel magam. Az én francia lényem az, hogy a 70-es évektől kezdve környezetemben én jelentettem a francia kultúrát Debrecenben. Barátaim, tanítványaim vallják, hogy a kultúrából olyanokat ismertek meg, amire itthon nem csak hogy nem volt lehetőség, hanem még tiltották is. Köszönöm a riportfilmet, de szívesen járnám körbe a mentshelyi házat, annál is inkább, hogy fiatalkoromban kisgyerekeimmel sokszor jártam a tejbegyűjtőben. Onnan szereztük be a finom friss tejet. Ön az, aki megérti, hogy a lelkem miért ragaszkodhat annyira ehhez a helyhez. Épp a francia kultúrának köszönhetem azt az érzékenységet, amivel ezen az egyszerű helyen felfedezhetem a magyar létem lényegét. Tisztelettel köszöntöm Önt. Egyedül itt találtam elérhetőséget. Kóczián Rozália
Nagyon szépen fogalmazza meg a gondolatait, kedves Rozália, öröm olvasni a mondatait!!
Egy igaz magyar.
Gyönyörű nő !
Lepsényi vagyok ahonnan ő is származik. 🇭🇺💪🔥