Ha csak erre az egy órára gondolok mit át élhettem-gyógytapaszkén tapadt rám minden művész előadása -és az irodalommal szembeni tisztelete.-Hála és köszönet.Nagy tisztelettel
S persze mindig azok a legszemélyesebb pillanatok - amelyek kimaradtak. (Az utolsó vers - előtt); Sokszor hallottam már a Thomas Mann üdvözlését - de ez már a legmagasabb labda annak, aki újra el akarná szavalni.
@@imrekakuk5735igen. A kor lehet a kulcs. Régen a színészeknél cél volt a mondanivaló átadása, a minél nagyobb hatás elérése, a népművelés, a tanítás. Manapság nem. Nem érzik a feladatukat, csak maguknak akarnak megfelelni és véletlenül sem akarnak senki nyomdokába lépni. Nem érzik a költőt sem, nem értik, nincs is hatás. Ezt a verset töprengően előadni? A magyarsághoz szól, üzen. Nem saját magának töpreng…mindegy. Máshogy látjuk. De, hogy “perfekt” az messze túlzás, ha azt mondod jó, elfogadom. Egy szünet sem volt jó a versben, egy nyomaték sem. Mintha csak le akarta volna tudni.
@@jonnekascsehszlovakok A líra egyszemélyes műfaj - azaz a színész azt adja át, amit neki mond - mert úgy hiteles. És a befogadó is egy személyként éli meg. Régen is így volt, csak a szoc. embertípusnál volt "objektív mondanivaló". Latinovits tök ugyanígy csinálta. "Csak akkor az volt a "mondanivaló", amit ő átadott.
@@imrekakuk5735 értem mire gondolsz és bizonyára igazad is van, ha onnan nézzük. De szerintem Latinovits nem jó példa, mivel ő sztanyiszlavszkijos volt.. Ő pont azt kereste, hogy a költő mit akar üzenni, hogyan mondaná, milyen állapotban írta, nem azt, hogy neki mit üzen. Latinovits képes volt "lemenni" József Attilába, a versmodó hölgy nem így dolgozik, uh ez a párhuzam szerintem hibás. Nekem az a gondom, hogy azt látom, hogy egyre kevesebbet mond a színészeknek egy alkotás. Nincs mélység. Biztos régen is így lehetett, de régen egy Básti Lajos vagy egy Bessenyei tuti elérte, hogy akinek esetleg kevesebbet mond vagy nem éli át, az ne csinálja tovább s olyat csináljon, ami passzol hozzá.
Gyönyörű összeállítás, ragyogó, ifjú/örökifjú előadók! Köszönjük!
Ha csak erre az egy órára gondolok mit át élhettem-gyógytapaszkén tapadt rám minden művész előadása -és az irodalommal szembeni tisztelete.-Hála és köszönet.Nagy tisztelettel
Gratulálok! Élőben is élvezhettem.😊
Hálásan köszönöm,hogy legalább így láthatom,hallhatom!!!
Én is köszönöm a felvételt! :) Így is nagyon nagy a hatása, de élőben még erősebb volt :)! Szuper Szín-észek és tartalom! :)
❤Nagyon tetszett.. Többször is meghallgattam. ❤
S persze mindig azok a legszemélyesebb pillanatok - amelyek kimaradtak. (Az utolsó vers - előtt); Sokszor hallottam már a Thomas Mann üdvözlését - de ez már a legmagasabb labda annak, aki újra el akarná szavalni.
Rudolf Péter ❤ Márkus Luca ❤ Hegedűs D. Géza ❤ Ötvös András ❤
Hegedűs D Géza az etalon, senki nem tud úgy verset mondani mint ő. A Thomas Mann üdvözlete feledhetetlen , köszönöm ❤️
Elborzasztó, hogy a verset kettészakítva ugrik be a reklám. Akármilyen pénzügyi konstrukció okozza ezt, felháborító.
A Dunánál című verset nem lehet ilyen “puhán” előadni! Latinovits nem fog a hölgynek így 1 forintot adni, ha majd “találkoznak”. 😬
Eltérő egyéniség (személyiség) - eltérő időben (korban); Luca másképpen éli meg - töprengő; Mindkettő a maga módján perfekt. (Ott voltam, "éltem".)
@@imrekakuk5735igen. A kor lehet a kulcs. Régen a színészeknél cél volt a mondanivaló átadása, a minél nagyobb hatás elérése, a népművelés, a tanítás. Manapság nem. Nem érzik a feladatukat, csak maguknak akarnak megfelelni és véletlenül sem akarnak senki nyomdokába lépni. Nem érzik a költőt sem, nem értik, nincs is hatás. Ezt a verset töprengően előadni? A magyarsághoz szól, üzen. Nem saját magának töpreng…mindegy. Máshogy látjuk. De, hogy “perfekt” az messze túlzás, ha azt mondod jó, elfogadom. Egy szünet sem volt jó a versben, egy nyomaték sem. Mintha csak le akarta volna tudni.
@@jonnekascsehszlovakok A líra egyszemélyes műfaj - azaz a színész azt adja át, amit neki mond - mert úgy hiteles. És a befogadó is egy személyként éli meg. Régen is így volt, csak a szoc. embertípusnál volt "objektív mondanivaló". Latinovits tök ugyanígy csinálta. "Csak akkor az volt a "mondanivaló", amit ő átadott.
@@imrekakuk5735 értem mire gondolsz és bizonyára igazad is van, ha onnan nézzük. De szerintem Latinovits nem jó példa, mivel ő sztanyiszlavszkijos volt.. Ő pont azt kereste, hogy a költő mit akar üzenni, hogyan mondaná, milyen állapotban írta, nem azt, hogy neki mit üzen. Latinovits képes volt "lemenni" József Attilába, a versmodó hölgy nem így dolgozik, uh ez a párhuzam szerintem hibás.
Nekem az a gondom, hogy azt látom, hogy egyre kevesebbet mond a színészeknek egy alkotás. Nincs mélység. Biztos régen is így lehetett, de régen egy Básti Lajos vagy egy Bessenyei tuti elérte, hogy akinek esetleg kevesebbet mond vagy nem éli át, az ne csinálja tovább s olyat csináljon, ami passzol hozzá.
@pterois_ Tudják. Lásd még Kisati az elején, és Luca akár az Inkognitóban, akár a Padlásban.