Tudhattam volna az elején,
sose lesz olyan hogy te meg én,
elhittem a hazugságokat,
rám szórtad szerelmi átkodat.
Csapdába tévedtem általad,
levágtad rólam a szárnyakat,
csalóka lett minden mozdulat,
de megláttam valódi arcodat.
Végig bábu voltam csupán,
nem érdemelsz meg ezután,
sötét múltunk koholmány,
távozz tőlem boszorkány!
Mindenemet eldobtam érted,
te az egészet végig nézted,
kihasználtad a gyengeségem,
szárnyaimat most visszakérem.
akartam nagyon szeretve lenni,
a karjaidban megpihenni,
neked bohóckodás az egész,
ezek után jobb lesz ha mész.
Tudom most is rajtam nevetsz,
innentől akárhová mehetsz,
hazugságodon átlátok már,
ketrecemből kioldott a zár!
Végig bábu voltam csupán,
nem érdemelsz meg ezután,
sötét múltunk koholmány,
távozz tőlem boszorkány!
Érzem elég volt belőled,
szívem teljesen leéled,
ez az egész csak botrány,
takarodj innen boszorkány!!