Ezen a napon egy különleges helyen kezdődött a sofőr-keresésem.
Egy olyan helyre gurulhattam be Crossy-val, ahol nem nagyon járnak gumikerekes járművek, hanem olyanok vannak, amik vezetékről táplálkoznak.
A Szegedi Közlekedési Társaság telephelyén találtam meg a következő riportalanyomat, mégpedig nem is adtam lejjebb, mint rögtön, az igazgatót kértem meg.
Munkakapcsolatban vagyunk már évek óta, mert én meglátom azt is, amit mások nem. A villamospályák és a közút kereszteződéseiben keletkező problémákat forró vonalon tudom továbbítani és Zoltán pedig értesíti a megfelelő szakembert az orvoslására.
Erről és még sokminden másról szólt a beszélgetésünk.
Mivel egy egyetemi előadóról van szó, sejthettem, hogy most sem fog elakadni a beszélgetés, sőt szinte egymás szavába is vághatunk, ha nem figyelünk oda. De azt nem sejtettem, hogy rekordot döntünk, mert mialatt majdnem körbejártuk a várost, elrepült az idő, kicsit hosszú is lett a beszélgetés. Azért hagytam egyben, mert annyira pörögtünk, hogy nem volt egyetlen olyan pillanat sem, ahová befért volna a felirat: innen folytatjuk.
Remélem a nézők is sok olyan dolgot megtudnak belőle, amiről eddig nem hallottak.
Mi mind a ketten nagyon jól éreztük magunkat.
Akik pedig eddig csak a rádióból ismerték a hangunkat, kaptak egy új élményt!