1 hét Hargitában 😊 ☀️🌙
#hargita #székelyföld #erdély
Gyimesbükk, Ezeréves határ
Jézus Szíve Kilátó
Gyilkos-tó
Varság, Csorgókő-vízesés
Összetartozás temploma, Bözödújfalu
Szent Anna-tó
Szováta
Zeteváraljai víztározó
Hargita
Ősi korokban, amikor ember még nem élt ezeken a tájakon, a Csíki-medencében óriások tanyáztak. Békében éltek egymással, sosem háborúztak, hiszen bármilyen nagyok is voltak, hely volt bőven, jól elfértek egymás mellett. Királyuknak egyetlen lánya volt, Gyöngyvér.
Nem volt testvére, de barátnőjét, Hargitát, akivel együtt nevelkedtek, együtt játszottak, és együtt sétálgattak naphosszat a környéken, úgy szerette, mintha édestestvére lett volna.
Egy napon, amikor szokásuk szerint az Olt partján heverésztek, kelet felől ismeretlen hangokra lettek figyelmesek. Odanéztek, és elámultak: apró emberek egész serege nyüzsgött arrafele, mint a hangyák. Lóháton jöttek.
Gyöngyvér az óriásokra jellemző jóindulatú kíváncsisággal megszólította őket:
- Kik vagytok ti, apróságok?
Vezérük megálljt intett, és büszkén kihúzta magát a nyeregben.
- Nem apróságok vagyunk - mondta -, hanem székelyek. Mostantól itt fogunk lakni, ezeken a tájakon. Én pedig Bélbor vitéz vagyok, a székelyek vezére.
Gyöngyvér szelíden elmosolyodott a csöppnyi vitéz bátorságán. Kinyújtotta karját, megfogta Bélbort, és a tenyerére tette, hogy jobban megnézhesse magának. Ám alig emelte a szemeihez, a harcias székely haragra kelt, előrántotta kardját, és megszúrta Gyöngyvér ujját. A lánynak ez nem volt több egy kis túszúrásnál, de meglepődött. Letette a vitézt, aki indulást vezényelt, és vitézei élén ellovagolt.
Gyöngyvér és Hargita megegyeztek, hogy titokban tartják az Olt partján történteket, amíg csak lehet. Teltek-múltak a napok, és Hargita észrevette, hogy Gyöngyvér jókedve napról napra csökken, már alig lehetett egy enyhe mosolyt kicsalni belőle.
- Mi történt veled, testvérkém? - kérdezte. - Nem ismerek rád. Nekem igazán elmondhatod, mi bánt.
Gyöngyvér nagyot sóhajtott, és bevallotta, hogy reménytelenül beleszeretett Bélborba.
Reménytelenül, mert az óriást és az embert nem egymásnak teremtették.
- Az bizony gondnak nem éppen kevés - mondta Hargita és töprengeni kezdett, hogyan segíthet testvérként szeretett barátnőjén. Négy nap és négy éjszaka gondolkodott félrevonulva, majd
az ötödik nap reggelén megjelent a királyi palotában egy hatalmas üsttel. Gyöngyvért hívatta.
- Drága testvérkém, nem nézhettem, ahogy a búskomorság emészt - mondta neki. - Varázsitalt hoztam neked, ami véget vet a szomorúságodnak. Itass meg belőle egy pohárnyit titkon apáddal, egy pohárral igyál te is, a többit pedig locsold szét a palotában. Meglásd, jóra fordul minden.
Gyöngyvér úgy is tett, ahogy Hargita mondta. Apja borába kevert a főzetből, megivott ő is egy pohárral belőle, a maradékot szétlocsolta a palotában, azzal lefeküdt aludni. Ébredéskor nagy volt a meglepetés! Ágya akkora lett, mint egy mező, egészen elfáradt, mire a széléhez ért.
Körbeszaladt a palotában, és azt látta, hogy az óriások mind apró emberkékké váltak. Azt se tudta hirtelen, hová legyen örömében. Lóra pattant, és addig kereste, kutatta szerelmét, amíg egy patak partján meg nem találta. Bélbor felismerte, és Gyöngyvér elmesélte neki csodálatos átváltozását, és azt is, miért volt erre szükség. Bélbor sem fukarkodott az őszinteséggel, bevallotta, amint megpillantotta ott az Olt partján, azonnal megtetszett neki a szép óriáslány.
Az esküvőt még aznap megülték. A vigasság hajnalig tartott, székelyek és az immár kisemberré varázsolt egykori óriások együtt ropták a táncot. Csak egyvalaki hiányzott: Hargita.
Gyöngyvér hiába kereste, sehol nem találta. Csak másnap tudta meg, mi történt. A varázsitalnak bizony nagy ára volt: egyszer s mindenkorra véget vetett az óriások hatalmának. Hargitának és a többi óriásnak, akiknek nem jutott a főzetből, el kellett bujdosniuk. Soha többé nem látták viszont, csak kósza hírek érkeztek olykor, hogy a hegyekben a pásztorok itt-ott látni vélték őket.
Új idők jöttek, az emberek vették át a hatalmat a vidéken. Gyöngyvér és Bélbor békében és boldogságban éltek. De az egykori óriáslány nem felejtette el testvérként szeretett barátnőjét, ezért a palotával szemközti hegyet Hargitának nevezte el. Így minden nap együtt lehettek, ahogy a régi időkben.