Відео

Nagyon szépen köszönöm, érthető, világos, hasznos, Hiánypótló beszélgetés volt ❤❤❤❤

Szerintem egyébként a világban egyre több orvosi ellátással kapcsolatos probléma is lesz, mert öregszik a társadalom és még a nagyon jól szponzorált egészségügyi rendszerben is kevesebb pénz és orvos egyéb személyzet lesz. Amiről beszélnek az csodálatos lenne, de magyarországon alapvetően 4 nagy gond van: 1. Bizony nem megfelelő a gyerekek társadalmi, oktatási és szülői hozzáállása felelősség vállalása. 2. Nagyon sok ember él generációkon keresztül nagyon egészségtelenül= dohányzás, alkoholizmus, étkezési problémák, extra stress stb.. Ebből kifolyólag persze, hogy nem akararnak sokan orvoshoz menni, mert ami kiderül azt nem is akarják egyénenként megváltoztatni. És igen sokszor mondják, hogy az orvosnál mindenki beteg lesz ( mert sokszor nem is avval kezelnek, ami a gond vagy csak egy dolgot próbálnak esetleg csak gyógyszerrel kordában tartani) valamint vagy dolgozom vagy orvoshoz járok! 3. Az orvosok jól képzettek, de iszonyú kevesen vannak, iszonyú kevés az egyénre fordítható idő és a vizsgálathoz kapcsolódó pénz az állam részéről havi plafonként van pl. egy kórháznál megadva a felhasználható pénügyi keret. 4. Nem csak magyarországon iszonyú sokat kell a legtöbb vizsgálatra várni és mire sorra kerülsz lehet már nem is fontos vagy nem is élsz... Tehát nagy a gond. Vagyis el kell kezdeni a gyerekeken ketesztül változtani.

Ennek a témának sokkal nagyobb publicitást kellene biztosítani! Az össztársadlmi homály közepette a helyzet nyilvánvalóan csak romolhat, hiszen a várható életkor növekszik, a költségvetési szociális kiadások reálértéke brutálisan csökken. Vannak-e esetleg példák idős emberek önkéntes szerveződésű közösségeire, akik idősotthonok szervezetéhez kapcsolódóan, egymás segítésével oldanák meg, hogy azok a társaik, akik egyre inkább felügeletre, segítségre szorulnak, majdnem ugyanabban a környezetben maradva jussanak fokozatosan egyre intenzívebb szakápolói ellátáshoz? Valahogy úgy képzelem, hogy az idősotthonon belül a legaktívabbak a személyes ismeretség, szimpátia alapján odafigyelnek a feledékenyebbekre (akik már azt sem képesek eldönteni, hogy kell-e nekik segítség), "kéretlenül" is segítenek (például , hogy ne felejtse el bevenni a gyógyszerét, hogy ne unatkozzon egyedül, hogy ne felejtsen el tisztálkodni, átöltözni,...), esetleg hívják a szakdolgozót. Aztán, ha a demencia fokozódik, az otthon-lakók kölcsönös segítségének egyre nagyobb hányada adódik át a beteggondozóknak. De a környezet közben nem változik. Az "önkéntes ápolók" természetesen csinálhatnának az otthonon kívüli programokat is (az otthonon belüli, közös programokon kívül), de ha elegen vannak, akkor átmenetileg másik hasonló státuszú idősnek átadhatja a "felügyeletet". A szervezethez rendszeres orvosi felülvizsgálat is tartozna, hogy egy adott korosztály nagyjából tisztában lesehhen saját státuszával, kockázataival. Az időseknek szervezett programok kifelé nyitottak lehetnének, ezzel részben biztosítva a mások segítésére képes utánpótlást.

Hasznos, biztató sokrétű információt kaptunk.

Nagyon jó beszélgetés volt. Bár minden orvos ilyen lenne, mint Önök. A páromnak 2.6-3-as a koleszter szintje, még is kapott infarktust. Édesanyámnak mindig 7-8-as volt, a koleszter csökkentő gyógyszertől rosszul volt, nem szedte 93-évesen hagyott itt minket.

A jó orvosi kommunikáció sokat segítene. Pl. Pontokba szedve össze kéne gyűjteni a javaslatokat, életvezetés / megelőzés témakörben azokat ki kéne nyomtatni, és minden páciens kezébe nyomni, hogy mint egy szamárvezető kövesse. Ha az orvos mond szóban pár javaslatot, vagy kézzel lefirkantja, ami olvashatatlan, akkor elkallódnak az információk. És ezt a szöveget lehet frissíteni a PC-n, és újakat nyomtatni. Sok (idős) felnőttnek kell egy nyomtatott, jól olvasható, nagyobb betűkkel megírt szöveg, ahol lépésről-lépésre le vannak írva a javaslatok. Látom ismerősöknél, hogy el vannak veszve, és lehet, h mond valamit az orvos, de elfelejti, vagy nem érti, és akkor elkallódik az infó.

Nagyon érthetően beszélnek, köszönöm! Sajnos a TB finanszírozott rendelésekre nem lehet bejutni! Időben!

Sajnos nagyon rossz tapasztalataim vannak kórházi látogatásaim során, főleg a nővérek bánásmódja miatt. De háziorvos is van olyan, hogy inkább ne lenne.

Gyerek cipőben jár a Neurológia a településünkhöz tartozó Rendelő intézetben

Egy demens mellett hogy csökkentsük a stresszt? Ha nem vagyunk vele. Már teljesen kikészít a hülye cselekedeteivel a feledékenységével, stb

Jezusom a pasi nagyon beszédhibás, alig lehet érteni sokszor

A Poór Klárinak volt ugyanilyen hangja, kiejtése, először azt hittem ő beszél.

Kérdéseim lennének, mert nem kaptam érthető választ. Mitől lesz valaki alzheimeres? Öröklődik-e? És ugyanez a demenciára is a kérdésem. Ha valaki folyamatosan túrelmetlen, nem tud aludni, de nagyon fáradt, nem tudja elviselni az éles, hangos zajokat. A sok hülye ismétlődő és felesleges kérdést, az pl mi?

Nagyon hadar a férfi, és számára érthetőek a latin kifejezések, de a többség számára nem. És úgy gondolom ezt a beszélgetést inkább a köznépnek szánták.

Nagyon tetszett a beszélgetés, sajnos érintett vagyok hozzátartozóként, nehéz és fárasztó helyzetek vannak 😢 köszönöm a sok hasznos információt 😊

Ellrnt mondani nem lehet nekik

Igen az első fokú demensek is mindig haza akarnak menni a saját otthonukban is es ez mindig este van. Keresi hogy hol van a rég meghalt férje? A gyerekeit, testvérét még tudja, de az unokákat már nem.ismeri fel. A visszajövő gondozót sem ismeri fel hiába van már2 éve vele cserélgetve.

Németo.ban dolgozom, 85 éves demens hölhy mellett saját gyónyórűen felszerelt, maximalisan automatozált otthonában. A hölgy fizikailag kb mint a magyar nők 50 évesen. Csupa izom , karcsú, semmi háj ,istenien öktózködik, minden szín passzol,stb demens, még az első fázis. Gyerekei messzebb élnek, heti 1-szer pár órára átjönnek. Itt nincs dagadt vagy kissé túlsúlyos német. Mindenki sportol kerekpar, futas, stb. Nézem a temetőben az élekorokat. A nők menetelnek közel a 100 felé a férfiak tóbbsége 85 körüli. Rengeteg a demes. A család kb 3000eurot fizet havonta a rendszernek én nagyon keveset kapok ebből, kevesebbet mint a fele, de nem tudnék nélküle megélni. Tunéziában is élek, nagyon sok az idős ember , 85-98 közöttiek sok száz ismerősóm barátom van, senki senki nincs demens vagy slzheimeres Nem ismerik aut a szót hogy idősek otthona. Ha van kicsit bolond, az úgy is született, mindenki szereti, de szegény 40 körül meg is halt Dawn kórosat sem láttam. Már csak az én városomban 2 nagyon sérült gyerek él. A nyugati fejlett civilzaciók, amik tele vannak gyerekkorunk óta tiltasokkal, természetellenes szabályokkal pont a demenciát termeli ki, mert örökké be kell tartani , amik ellenkeznek az ősi beidegződésekkel, amit a génjeinkben hozunk. Szerintem ez az ok is lehet. Nem horangászhatnak az utcán egyútt a gyerekek, nem maszhatnak fára, be vannak zárva.,be vannak kötözve az autókba, a szülők túl féltik őket és hülyén nevelnek A

Borzalmasan hat rájuk az ápolóváltás is még az első stádiumban lévő is dühóng rendörséggel stb fenyeget , rohan a szomszédhoz ki jótt az ő lakásába, aki pedig már többször váltott. Mindegy. Ezek nehéz pilkanatok a tóbbivel egyútt, amik már elhangzottak az 1.adásban is

5perc felesleges az elején.

Minek ilyen hosszú bevezető? Otta a cím és kezdjünk rógtön bele

Bàrcsak előbb tudtam volna ezeket a dolgokat!

25:25 Szerintem nem csak kötelességtudat vezeti az embereket, hanem szeretet is, amikor gondozni kezdi az elején a szülőt. Csak amikor nehezebbé válik, akkor írja felül a kötelességtudat, hogy az érzelmi kötődés ne sérüljön. Aztán mégis fog, ekkor jön a lelkiismeretfurdalás, mert haragszik, a sajnálat, mert látja, hogy mi lesz a szerettéből, meg a kétségbeesés, mert nem tudja hogyan kezelje a látomásait, bolyongásokat, stb. De mivel nem is tudják sokan, ez hova vezet, próbálnak még kitartani. Az a meggyőződésük, hogy lenézi a társadalom, ha otthonba adják és ez kicsit tényleg így van. Miközben valóban bezárják sokan a demenst a lakásba, mert már veszélyes magára és másokra. Társadalmi szinten kell kezelni mindenképp. Az információ áramolhatna Társadalmi reklámmal akár a televízióban, rádióban. Kellene sok képzés és a szakképzetteknek és dolgozóknak tisztességes fizetés. Szóval nagyon komplex ez a probléma. 😔 De nem lehetetlen megoldani! 😇

Hasznos tanácsokat kaptam (bár a kivitelezése nem tudom hogy sikerül). Köszönöm!

Biologika segit

❤

Kàr szàmolni mert kèptelensèg magyarorszàgon ezeket megelőzni.Demencia főleg időskori betegsêg,vele kèzben jâr az érrendszeri,cukor stb.borzalmak !

Nagyon hálás vagyok ezért az előadásért! Azért főleg hogy nem “orvosi nyelven” beszélt a doktor úr! Sok minden érthetővé vált számomra.

"Tudom, hogy szeret, de nem tudja, hogy kit szeret" - ez nagyon megható a fiatal szájából

Kovács docens úr az egyik legcsodálatosabb ember és szakember, akit valaha szerencsém volt megismerni.

Érdekes és fontos információk hangzottak el. Nagyon jó hallgatni Önöket. Állami fenntartású idősotthonban dolgozok, mint szociális munkatárs számomra elég kedvezőtlen körülmények között. Tele vagyok ötletekkel és célokkal de úgy érzem korlátozva vagyok. Nehézség a személyi az eszköz, és a tárgyi feltételek hiánya. A munkám során besegítek a szociális gondozók munkájába mivel 102 fő lakóra 4 fő dolgozó van beosztva. A lakó kísérése szakrendelésre, a lakók itatása, reggeliztetésben, ebédeltetésben való segítségnyújtás. Abban az intézményben ahol dolgozok 40-50 fő demens beteg van, de nincs kialakítva demens részleg. Ezért napi szinten konfliktushelyzet alakul ki a lakók között. Nem tolerálja a fennjáró lakó a demens lakó viselkedését. ( pl. a demens lakó nem a saját ágyába fekszik, eltulajdonítja a demens lakó a lakótársa ruházatát, ennivalóját, beleiszik a poharába). További nehézség, amiben nem sikerült megoldást találni a foglalkoztató helyiség kialakítása. Ez az intézmény nem idősotthonnak épült ebből sok nehézség adódik. A hozzátartozókkal való kapcsolattartás is működhetne jobban de nem nyitottak az együttműködésre. Tisztelet a kivételnek kb. 25 fő. E-mailben és telefonon tájékoztattuk a hozzátartozókat arról, hogy van lehetőség eljönni fogadóórára kb. 10 fő jelzett vissza, hogy érdekelné de azóta sem valósult meg. Ez a podcast sorozat remek ötlet és biztosan sokat fog adni nekem. Hálás köszönet ☺

Hasznos, gyakorlati tanácsokat kaptunk! Köszönöm!

Nagyon fontos beszélgetés. Köszönöm. Több kellene ebből rendszer szinten, társadalmi szinten. Az én apámat is elengedték az SBO-ről középsúlyos demenciával. Aláíratták vele a papírt, hogy saját felelősségére távozik. A rendőrséggel kellett kerestetni, senkinek nem kívánom a helyzetet. Rákérdezésre, hogy hogyan engedhették őt el, a kollégák azt mondták, ők nem vették észre, hogy demens....pedig 3 kérdésből teljesen nyilvánvaló. Óriási lyukak vannak.

Kitűnő!

Érdekes, elgondolkodtató beszélgetés volt, egy hiteles embertől, hozzátartozótól, és orvostól, aki mindkét oldalon "ott van" . Mind racionálisan ,mind érzelmileg. Nagyon nehéz ez a folyamat, még ilyen "ideális" hozzáállással is, hisz tudatosan, megfelelő empátiával, szeretettel, intelligenciával, körülményekkel, orvosi háttérrel. És ahol nincs meg így együtt... minden, ott hogy van, volt,lesz ez emberi módon, szeretettel kezelve??? Ezért is van szükség , a példára, motivációra, információkra! Köszönjük!!!

Zseniális.

Klassz interjú! Meglepően őszinte válaszok a kérdésekre, az egyik pillanatban bevonódott hozzátartozóként, a másikban szakemberként elemezve ezt az utat. A megközelítés, hogy olyat nyújtsunk a társadalomnak, az érintetteknek, amire igényük van, és ne csak valamit, ami szerintünk jó - nagyon szimpatikus. Kíváncsian várom a következő részt! Elküldtem szüleimnek is, csak hogy tudjuk, hogy ha ez lesz az út egyszer, mi vár ránk (hátha nem felejtik el megnézni :D ). Köszönet, és elismerésem az alkotóknak!

Már az elején felkapja a fejét az ember lánya, amikor a doktornő érintettként azt mondja, hogy mint szakember (orvos), nem tudott mit kezdeni az édesanyjával kapcsolatban a demencia tüneteivel. Először a hárítás, és csak sok idő után az elfogadás. Beszippantotta a "taposómalom", elfáradt, felismerte, hogy nem mehet ez így tovább. Számomra egy nagyon hiteles ember interjúját láttam. Ennél jobb eszköz nincs arra, hogy bevonjuk az embereket ezzel a "problémával" való foglalkozásba. Meg kell ismerni mindenkinek, hisz előbb-utóbb részesei leszünk mindannyian, érintettként. Örömmel láttam a végén Dóriékat, akik fiatal koruk ellenére segítik ezt a fajta felvilágosító tevékenység promótálását. Csak így tovább! Köszönöm szépen ezt a nagyon őszinte interjút. 🙂