Nagy Gábor: Kötelék
A muzsika a magyar pásztorzenei hagyományból indul ki. A hagyományos paraszti társadalomban a pásztorok mint az állattartás specialistái sajátos, természetközeli és szabad életmódot éltek. A foglalkozási endogámia, hogy juhász juhászlányt vett feleségül és a hagyományos tudás többgenerációs átadása egyedülálló kultúrát őrzött meg. Itt gondolhatunk a pásztorok ökológiai és állattenyésztési tudására, a hagyományos pásztorviseletre, a tárgyalkotó népművészetre - melynek alkotóit Madarassy László művészkedő magyar pásztoroknak nevezett - és a kizárólagosan a pásztorokhoz köthető zenei énekes és hangszeres világra: a furulya, a duda, a kanásztülök, a kolompok és a csengők muzsikájára. A legeltetéssel járó életmód és a pásztorcsaládok hagyományos tudásátadása egyéni és sajátos zenét alakított ki és őrzött meg. Magyar népzenénk különleges rétege a pásztorzene, az énekes és hangszeres dallamok régies hangzást és stílust képviselnek. Emiatt a pásztorok által képviselt zenei hagyomány sosem tartozott a közismert és elismert népzenei darabok közé.
A műben Pál István által énekelt és furulyázott dallam, a Juhászlegény a határon furulyál című dal jelenik meg és adja az alkotás fő motívumát. A pásztorok zenei hagyományának egyik alapját a kolompok és csengők zenei felhasználása adta.
A kolompokat és csengőket vegyesen is használták a nyájakon a juhászemberek. A pergő elnevezéssel illették a kisebb méretű kolompokat is, és a rézöntő által készített, gömb alakú, a felületén lyukakkal ellátott és a belsejében lévő réz golyóval rendelkező eszközt is. Ez utóbbit általában kutya vagy kisebb bárány nyakába kötötték, de kutyára használtak kisebb kolompot is. A kolompokat és csengőket nem szólóban választották, általában párban és az összhangzást, harmóniát szolgáltató csapatban is voltak egységek, így 6, 8 vagy 12 darab kolompot vagy csengőt választottak ki egy egységbe. A nagyobb nyájnál, ahol több száz, esetleg ezer állat is volt, több csapat is volt felszerelve. „Ha nagyon sok kolomp van a birkán, akkor a kutyának hiába kiabálsz, hogy mit! Nem hallja, elnyomja a hangodat a sok kolomp.”
Palásti János ’Síkár’-nál az egyik látogatás alkalmával az egész délutáni legeltetésben részt vettem. Lassan a lenyugvó nap mellett a levegő is kezdett meghűlni, a következőket mondta a „kolompzenekar” harmóniájáról: „De így, mikor kiadja a saját tiszta hangját - Hallod? - váltva, ez, ha az ember danolna, hallod, a saját, hogy mondjam, ez a nótának a versszakát ez kikolompolja. Nyomták az öregek, danoltak! Én is fütyültem ki valamikor, érted-e? Kigyütt! Úgy a mély hang, mint a vékony hang!”
A Kötelék című népzenei alapú műben ezt a fajta hagyományos tudást és zeneiséget mutatom be. Hallgassák szeretettel!
Muzsikálnak:
Nagy Gábor - csengők, furulya, brácsa, bőgő
Szokolay Dongó Balázs - furulya, tárogató
Hangfelvétel: Szokolay Dongó Balázs
Fotó: Nagy Gábor
Köszönöm a Halmos Béla Program Alkotói Támogatását.